II. évad - 6. fejezet – Ügynökség

/Ezen a héten nyaralni vagyok, keveset vagyok gép közelében, így új fejezet csak a jövőhéten lesz! Akkor viszont megpróbálok minél gyakrabban rakni :) Köszi a megértést, Réka <3/


Miután teljesen elkészültem, rögtön indultam az ügynökségbe, mivel már kilenc óra elmúlt, úgy gondoltam, ott találok már valakit. Míg a taxiban ültem, végig a történteken gondolkodtam. Krisztián azt mondta, ezzel nincs elintézve, de még szeret és hiányoztam neki. Ez boldogsággal töltött el, talán még van esélyem rendbe hozni. Csak ne veszítsem el a munkám.

Remegő kezekkel kopogtam a főnököm ajtaján, aki abban a pillanatban ki is nyitotta az ajtót.

- Niki! – ugrott a nyakamba, amin én nagyon meglepődtem.

- Szia, Marcell! – mondtam, majd elhúzódtam tőle.

- Gyere be! – invitált az irodájába, ahol kényelmesen elhelyezkedtünk. – Na, mond csak, miért vagy itt?

- Én csak meg szeretném kérdezni… szóval, még nem voltam ilyen helyzetbe, nem tudom, ez hogy megy, a lényeg, hogy még nektek dolgozom? – böktem ki nagy nehezen. Mivel ez életem első munkája, nem tudtam, ilyenkor mi van. Marcell elmosolyodott és egy papírt vett elő a fiókjából.

- Hivatalosan már nem, mivel a Tokiói ügynökséggel volt szerződésed, a mienk automatikusan felbomlott. Viszont a munkáltatóid elküldték e-mailben az összes ott készült anyagodat és meg kell mondjam, le vagyok nyűgözve! Éppen ezért szeretnék felajánlani egy szerződést. Klipek, reklámok, fotózások, divatbemutatók. Itthon – tolta elém a papírt, amit töviről-hegyire átolvastam, majd a lap aljára írtam a nevem. – Csodás! – örvendezett Marcell.

- Mikor kell jönnöm?

- A héten nincs meló, úgyhogy nem tudom, de majd hívlak oké? – mondta, de elég furán nézett rám, nem értettem, miért. Szemét a nyakamra szegezte, és érdeklődve végigmért.

- Öö… oké, akkor én megyek is! Köszi, szia.

*

- Niki, veled meg mi történt? – nézett rám elsápadva Zoé, mikor meglátott.

- Hogy érted, hogy mi történt?

- A nyakad. Tele van karmolással és foltokkal! – mutatott a nappaliban lévő tükörre, én pedig rögtön felálltam és megnéztem magam. Hát ezért viselkedett olyan furcsán Marcell is, mikor a nyakamra nézett. Négy hosszú karmolás nyom és mindkét oldalon egy-egy lilás foltot láttam.

- Nyugi, nem történt semmi baj – vörösödtem el. – Csak Krisztiánnál voltam és…

- Ugye nem bántott? – vágott a szavamba.

- Mi? Dehogy is!

- Na ne! Lefeküdtetek egymással? – nézett rám tágra nyílt szemekkel, én meg még jobban elvörösödtem. Eltátotta a száját, de mosolygott.

- Ááá, el kell mesélned mindent! Öö… vagyis nem mindent, de mesélj! – fogta meg a kezem és nevetve a kanapé felé húzott. Elmeséltem neki, hogy mi volt, mikor a végére értem gondolkozott és hümmögött. – Elég furcsa.

- Nekem mondod? – nevetettem. – Sikerült neki teljes mértékben összezavarnia. Most fogalmam sincs, mi van, meg mi lesz.

- Minden rendbe fog jönni, hidd el! Krisztián szeret téged, bár most még haragszik, egy idő után rá fog jönni, hogy szeret téged! – bíztatott a barátnőm mosolyogva. Nagyon jól esett, hogy rá számíthattam, és mellettem volt végig. – Jaj, majdnem elfelejtettem. Szereztem neked lakást, ahol jobban elférsz, mint ebben a kis lukban nálam. Viszont lenne lakótársad is!

- Az nem baj! Hol, ki, mikor mehetek? – kérdeztem felélénkülve. Az tény, hogy alig fértem el ebben a kis szobában, ezért nagyon megörültem, hogy talán lesz egy nagyobb helyem.

- Pár saroknyira innen, amikor akarsz, csak egy telefonba kerül éééés… Tomikával – mondta ki a nevet, mire leolvadt a mosoly az arcomról.

- Komolyan azt gondolod, hogy ki fogok bírni több napot és hetet Tomikával? Az az ember egy energiabomba, nem lesz nyugtom – nevettem el magam. Imádtam Tamást, de nem voltam benne biztos, hogy jó ötlet lenne hozzáköltözni.

- Ugyan, majd fejbe vágod, azt leáll – nevetett ő is, majd a telefonjáért nyúlt. – Neked úgyis szükséged van egy kis vidámságra. Akkor hívhatom?

- Ebben mondjuk igazad van! Jól van, nem bánom, hívd! - egyeztem bele, és megvártam, míg felhívja. Sokat nem hallottam a beszélgetésből, de Zoé nagyrész bólogatott meg igenezett, szóval úgy gondoltam, minden rendben. Kicsit furcsa volt belegondolni, hogy a volt pasim legjobb barátjával fogok együtt élni, úgy éreztem megint szervezkedtek a hátam mögött. Krisztián elég sokat járt át Tomihoz, ezentúl pedig én is ott leszek, csak egy másik szobába, így bármikor találkozhatok vele. Hmm…