Itt a vége fuss el véle :)))))

Hát sziasztok! 

Tudom, hogy most nagyon hirtelen vége lett, de már egyszerűen nem tudtam, hogy mit írjak. Nem akartam húzni, mert unalmas lett volna! Viszont nem kell sokat várni, hogy újra olvashassatok, ugyanis már tervben van a következő és egyben utolsó fanfiction-öm! Úgy gondolom, hogy elég lesz belőlem. :D
Köszönöm a sok kommentet, tényleg szinte mindig magatoktól írtatok nekem legalább 3 kommentet, csak ritkán kellett kérnem, hogy írjatok. Minden kommentelőnek nagyon-nagyon köszönöm, hihetetlenül jól estek. 
Nagyon köszönöm, hogy szerettétek és több embernél láttam, hogy még most is emlegette a Napfényízű lányt. :)   
Ennek a történetnek a "sikerén" felbuzdulva, az utolsó fanfiction-öm ismét egy TOMIKÁS lesz! :D Nem tudom még, hogy mikor kezdem, viszont azt a történetet komolyan fogom venni. Oda fogok figyelni mindenre, megpróbálok hosszabb fejezeteket írni, de ugye ez azt jelenti, hogy kicsit lassabban fognak felkerülni. Egyelőre még ezzel ne foglalkozzunk. 
A történet címe 'Ez csak egy film' lesz, remélem, hogy ilyen nevű fanfiction még nincs és ezen a linken lesz elérhető: http://ezcsakegyfilm.blogspot.hu/
És akkor előre elmondanám, hogy ha vége lesz annak a történetnek, akkor sem hagyom abba az írást, csakis sztáros sztorikat nem fogok írni. Tervezek egy rendes "regényt" amit szintén tervezem, hogy publikálom majd a neten, de azt csak akkor, ha az egész kész lesz! :)
További infókat a twitteremen láthattok majd, valamint ha kérdésetek van, nyugodtan írjatok! :)
Még egyszer nagyon szépen köszönöm, hogy támogattok! Imádlak titeket! <3
Rékuuush

II. évad - 12. fejezet – Minden jó, ha a vége jó

***1 év múlva***

- Jó reggelt! – ébresztgetett Krisztián. Nem akartam felkelni, ezért magamra húztam a takarót és a másik oldalamra fordultam. – Naaa kelj már fel, ne legyél lusta!

- Aludni akarok!

- Tudom, de rengeteg dolgunk van ma! Viszont végig együtt leszünk, egész nap! – mondta lassan, közben lehúzta rólam a takarót és felsegített az ágyból. Még mindig félig alva álltam, mikor Krisztián nevetve megszólalt. – Tudod, hogy nekem így tetszel a legjobban, de az ügynökségnél nem biztos, hogy örülnének, ha így mennél be.

- Hagyjál már! – ugrottam fel Krisz hátára, mikor ő hátat fordított.

- Hé, szállj le rólam! – utasított szigorúan. – Tudod, mit mondott az orvos, vigyáznod kell!

- Jó-jó, de az olyan uncsi – vágtam be a durcit, mire nevetve átölelt. Három hónapja el vagyok tiltva minden megerőltetőtől, ennek ellenére volt még öt fotózásom, csak most megyek szerződést bontani. Tudtam, hogy ezzel nem csak magamat veszélyeztettem, de nem akartam lemondani a munkákat.

- Elhiszem, de tényleg vigyáznod kell! – Krisztián úgy óvott, mint egy törékeny vázát. Nem szerette, ha hozzám érnek az emberek, de még azt sem bírta, ha a közelembe jönnek. Jól esett, hogy ennyire félt, de néha már tényleg túlzásba vitte.

- Jól van, vigyázok magamra! – mosolyogtam rá, mire a hasamra tette a kezét.

- Alig várom, hogy itt futkossanak körülöttünk! Biztos focisták lesznek!

- Nem, az durva sport! Egyetemre fognak járni. Egyikük orvos, a másik jogász lesz! – mondtam, majd rájöttem, hogy még meg sem születtek, már a jövőjüket tervezzük. Már a hatodik hónapban vagyok, de csak 3 hónapja vagyok veszélyeztetett terhes, köszönhetően a kis balesetemnek. Nagyon várjuk már mindketten, hogy megszülessenek a fiúk. Az ultrahang kimutatta, hogy ikerfiúkat várok. Féltem elmondani Krisztiánnak, hogy mi a helyzet, attól féltem ő még nincs erre felkészülve, arra pedig végképp nem számítottam, hogy boldogan fog a nyakamba ugrani, de hát végül így lett. A szüleink is nagyon örültek a kis jövevényeknek, és már ki is alakítottuk az én volt szobámat gyerekszobának.

Krisz felvett egy újságot a földről és már vagy ezredszerre is elolvasta a rólunk írt cikket:

Felnőtt a tinisztár!

A fiatal korosztály kedvencét, SP-t már senki nem nevezheti tinisztárnak. Évek óta azon dolgozik, hogy levetkőzze magáról ezt az imidzst, stílusváltással, és egyéb módszerekkel. Ez azonban nem sikerült neki egészen eddig. Bizonytalan forrástól jutott el hozzánk egy hír, amellyel felkerestük Krisztiánt, aki készségesen nyilatkozott.

A napokban felröppent a hír, miszerint a barátnőd gyermeket vár...

Így igaz, azonban nem gyermeket, hanem gyermekeket.

Ezek szerint ikrek lesznek? Terveztétek a gyerekvállalást?

Beszéltünk már róla, de arra nem számítottunk, hogy ilyen hamar jönni fognak. Ennek ellenére nagyon várjuk őket.

A barátnőd, Niki, hogy viseli a terhességet?

Inkább a bezártság nehéz neki. Hogy nem mehet oda és akkor, amikor csak akar.

Hogy lesz a továbbiakban? Tervbe vettétek, hogy összeházasodtok?

Majd talán, ha megszülettek a picik. Addig semmiképp.

Mi lesz a karriereddel? Belefér a család is a koncertek mellé?

Mindenképpen a család az első, azt majd meglátjuk mennyi koncert fog beférni, de az biztos, hogy a zenélést sem hagyom abba!

Köszönjük az interjút, sok boldogságot és jó egészséget kívánunk mindnyájatoknak!

   

Mosolyogva tette le az újságot az asztalra, végigdöntött az ágyon és a szemembe nézve suttogta a szavakat.

- Minden tökéletes!

***********************VÉGE************************

II. évad - 11. fejezet – Kezdjük újra, tiszta lappal

- Én is szeretlek! – ölelt magához, miután szétváltunk. - Minden helyre fog jönni! – súgta a fülembe, mire elmosolyodtam. A rózsaszín felhők azonban rögtön eltűntek, mikor egy ismerős női hangot hallottam a bejárat felől.

- Itt meg mi történik?

- Orsi, te mit keresel itt? – ugrott fel rögtön Krisztián, én pedig átültem egy másik székre. Orsi végigmért mindkettőnket, aztán sóhajtva válaszolt.

- Ki vagy kapcsolva, otthon nem találtalak, a stúdióban sem, így gondoltam, hogy itt vagy, de azt nem gondoltam volna, hogy vele – mutatott rám szinte undorodva.

- És miért kerestél? – kérdezte idegesen Krisz. Orsi volt az, aki tönkretette a kapcsolatunkat, mindketten féltünk, hogy most mi lesz.

- A klippel kapcsolatban. De látom, sokkal fontosabb dolgod van, azért ne csináld azt, amit tavaly! – Az ajtó felé indult, de éreztem, hogy ezt nem hagyhatom így. Felpattantam a helyemről és megfogtam Orsi vállát, mielőtt még kiléphetett volna az ajtón. Kérdőn nézett rám, nem értette, mit akarok, hisz eddig, amikor csak lehetett elkerültük egymást.

- Figyelj, elmondhatnád, mi bajod van velem, mert ez így nem jó. Ahelyett, hogy megbeszéltük volna a problémákat ellenségeskedtünk egymással és ez is Krisztiánon csattant. Le kellene ülni és felnőtt módjára megbeszélni mindent, nem pedig egymás haját tépni! – mondtam el a véleményemet, Krisztián meg mosolygott és bólogatott mellettem. Mindhárman leültünk, Orsi egy darabig csendben ült maga elé meredve, mi pedig csendben őt néztünk.

- Niki, én… - szólalt meg végül halkan és látszott rajta, hogy nem nagyon tudja, mit mondjon. – szóval bocsánatot szeretnék kérni tőled. Tudom, hogy bunkó voltam és elcsesztem mindent, de annyira közel állt hozzám Krisz… mármint mindent el tudtam neki mondani, bármikor, ha szükségem volt rá, jött és segített. Aztán mikor jöttél te, úgy éreztem elveszítettem, mert inkább veled volt, mint velem.

Krisztiánnal mindketten döbbenten néztünk, hol Orsira, hol egymásra. Kiabálásra és veszekedésre számítottunk, ehelyett kiönti nekünk a szívét, és még előttem is megnyílik. Kicsit rosszul éreztem magam, hisz nem gondoltam, hogy ez a problémája, azt gondoltam, alapból ilyen… gonosz.

- Ezt miért nem mondtad? – szólalt meg először Krisztián, én még mindig nem tudtam mit mondani.

- Nem tudom. Nem mertem, vagy inkább túl büszke voltam.

- De mondhattad volna! Felőlem bármikor átmehetett volna hozzád Krisz, nem szabtuk meg, hogy ki, mikor, hova mehet! – mondtam, mikor már nagyjából összeszedtem magam.

- Tényleg sajnálom, hogy miattam szakítottatok, de látom sikerült helyrehozni a dolgokat. Szóval szerintem próbáljunk meg mindent előröl kezdeni. Tiszta lappal – kérte mosolyogva, mi pedig visszamosolyogtunk rá. Tényleg tökéletesnek tűnt ez a nap, viszont még ott zakatolt a fejemben, hogy a szüleimmel is meg kell beszélnem a dolgokat. Nem akartam sokáig halogatni, jó lenne minél hamarabb kibékülni velük is.

- Beszélnem kéne a szüleimmel – jelentettem ki hirtelen Krisztiánra nézve.

- Elvigyelek?

- Ne ma. Még kell egy kis idő. Legutóbb nagyon összevesztünk és nem akarom, hogy megint ez legyen!

Este Krisznek fellépése volt, így Tominál aludtam, aki ugrálva fogadta a hírt, hogy kibékültünk Krisztiánnal, viszont szomorú volt, hogy kevesebbet leszek otthon. Miss Plázacica szerencsére már hazament, így a saját szobámban a saját ágyamon, boldogan alhattam el. Úgy beszéltük meg, hogy egyelőre még nem költözök vissza, de ha mindkettőnken lesz ideje, akkor együtt alszunk majd.

***

SP VISSZATÉRT!

Budapest - Éder Krisztiánt, a népszerű tinisztárt egy ismert budapesti kávézóban kapták lencsevégre, amint exbarátnőjével találkozott. Az eleinte visszafogott hangulat később szenvedélyes csókolózásba váltott át. Vajon ennyi idő alatt sikerült helyre hozni a megromlott kapcsolatukat, ami miatt a lány egy évre Tokióba utazott? Vagy ez csak egy próbálkozás volt szerelmük újraélesztésére? A dolog kapcsán kérdeztünk SP-t, aki nem kívánt nyilatkozni, valamint felkerestük Vass Nikolettet, aki szűkszavúan bár, de válaszolt kérdésünkre:

- Történt köztetek valami SP-vel? Esetleg újra együtt vagytok?

„A magánéletünk csak is ránk tartozik. Megbeszéltük a múltbéli sérelmeinket, de hogy azután mi történt már a mi dolgunk, és örülnénk, ha nem zaklatnának ezzel többet egyikünket sem. Mindketten szeretnénk a munkánkra koncentrálni, most ez az első.” – nyilatkozta a modell.

Az biztos, hogy Krisztiánnak jót tett Niki hazatérése, ugyanis tegnap debütált új klipje „Olyan szép” címmel, mely már most hatalmas sikert aratott. Az előadó azt akarja bemutatni fiatal közönségének, amit átélt barátnője elvesztése után. Reménytelenség, bánat, alkotói válság. SP arra hívja fel a hallgatók figyelmét, hogy lépjenek túl a problémáikon, ne adják fel. A klip főszereplője az elismert színész, Fenyő Iván, aki ez fotózáson ismerkedett össze SP-vel.

Úgy tűnik, a sztár életében minden rendbe jött, új albumán dolgozik, több koncertet vállal és látszólag boldog.

Az egész szerkesztőség nevében sok sikert kívánok nekik, és remélem sikerül rendbe hozni a dolgaikat.

"Miért hisszük el, hogy minden rendben? Miért rejtjük el, hogyha valami bánt?"