II. évad - 12. fejezet – Minden jó, ha a vége jó

***1 év múlva***

- Jó reggelt! – ébresztgetett Krisztián. Nem akartam felkelni, ezért magamra húztam a takarót és a másik oldalamra fordultam. – Naaa kelj már fel, ne legyél lusta!

- Aludni akarok!

- Tudom, de rengeteg dolgunk van ma! Viszont végig együtt leszünk, egész nap! – mondta lassan, közben lehúzta rólam a takarót és felsegített az ágyból. Még mindig félig alva álltam, mikor Krisztián nevetve megszólalt. – Tudod, hogy nekem így tetszel a legjobban, de az ügynökségnél nem biztos, hogy örülnének, ha így mennél be.

- Hagyjál már! – ugrottam fel Krisz hátára, mikor ő hátat fordított.

- Hé, szállj le rólam! – utasított szigorúan. – Tudod, mit mondott az orvos, vigyáznod kell!

- Jó-jó, de az olyan uncsi – vágtam be a durcit, mire nevetve átölelt. Három hónapja el vagyok tiltva minden megerőltetőtől, ennek ellenére volt még öt fotózásom, csak most megyek szerződést bontani. Tudtam, hogy ezzel nem csak magamat veszélyeztettem, de nem akartam lemondani a munkákat.

- Elhiszem, de tényleg vigyáznod kell! – Krisztián úgy óvott, mint egy törékeny vázát. Nem szerette, ha hozzám érnek az emberek, de még azt sem bírta, ha a közelembe jönnek. Jól esett, hogy ennyire félt, de néha már tényleg túlzásba vitte.

- Jól van, vigyázok magamra! – mosolyogtam rá, mire a hasamra tette a kezét.

- Alig várom, hogy itt futkossanak körülöttünk! Biztos focisták lesznek!

- Nem, az durva sport! Egyetemre fognak járni. Egyikük orvos, a másik jogász lesz! – mondtam, majd rájöttem, hogy még meg sem születtek, már a jövőjüket tervezzük. Már a hatodik hónapban vagyok, de csak 3 hónapja vagyok veszélyeztetett terhes, köszönhetően a kis balesetemnek. Nagyon várjuk már mindketten, hogy megszülessenek a fiúk. Az ultrahang kimutatta, hogy ikerfiúkat várok. Féltem elmondani Krisztiánnak, hogy mi a helyzet, attól féltem ő még nincs erre felkészülve, arra pedig végképp nem számítottam, hogy boldogan fog a nyakamba ugrani, de hát végül így lett. A szüleink is nagyon örültek a kis jövevényeknek, és már ki is alakítottuk az én volt szobámat gyerekszobának.

Krisz felvett egy újságot a földről és már vagy ezredszerre is elolvasta a rólunk írt cikket:

Felnőtt a tinisztár!

A fiatal korosztály kedvencét, SP-t már senki nem nevezheti tinisztárnak. Évek óta azon dolgozik, hogy levetkőzze magáról ezt az imidzst, stílusváltással, és egyéb módszerekkel. Ez azonban nem sikerült neki egészen eddig. Bizonytalan forrástól jutott el hozzánk egy hír, amellyel felkerestük Krisztiánt, aki készségesen nyilatkozott.

A napokban felröppent a hír, miszerint a barátnőd gyermeket vár...

Így igaz, azonban nem gyermeket, hanem gyermekeket.

Ezek szerint ikrek lesznek? Terveztétek a gyerekvállalást?

Beszéltünk már róla, de arra nem számítottunk, hogy ilyen hamar jönni fognak. Ennek ellenére nagyon várjuk őket.

A barátnőd, Niki, hogy viseli a terhességet?

Inkább a bezártság nehéz neki. Hogy nem mehet oda és akkor, amikor csak akar.

Hogy lesz a továbbiakban? Tervbe vettétek, hogy összeházasodtok?

Majd talán, ha megszülettek a picik. Addig semmiképp.

Mi lesz a karriereddel? Belefér a család is a koncertek mellé?

Mindenképpen a család az első, azt majd meglátjuk mennyi koncert fog beférni, de az biztos, hogy a zenélést sem hagyom abba!

Köszönjük az interjút, sok boldogságot és jó egészséget kívánunk mindnyájatoknak!

   

Mosolyogva tette le az újságot az asztalra, végigdöntött az ágyon és a szemembe nézve suttogta a szavakat.

- Minden tökéletes!

***********************VÉGE************************