24. fejezet – Teszt

***Niki szemszöge***

Zokogásban törtem ki, Krisztián nem mondott semmit, csak a hátamat simogatta, és meredten bámult valamit. Féltem, hogy mit fog mondani. Zoé azt javasolta, hogy mondjam el neki minél hamarabb, de én nem akartam. Aztán beláttam, hogy az lesz a legjobb, ha megtudja, hisz ez őt is jelentősen érinti.

- Én annyira… félek – mondtam sírós hangon.

- Ne félj, kicsim! Figyelj… akármi lesz, én melletted vagyok, oké? Ha van egy pici Krisz, vagy egy pici Niki a hasadban, akkor majd együtt felneveljük. Előbb-utóbb úgy is akartam volna gyereket. Hát most lehet, hogy előbb jön – nyugtatgatott kedvesen és adott egy puszit.

- Akkor nem hagysz el? – kérdeztem. Ez volt a legnagyobb félelmem, hogy Krisztián összepakol és elhagy, mert neki nem kell gyerek.

- Micsoda? Már hogy hagynálak el? Komolyan kinézted belőlem? – nézett szomorúan.

- Én nem… csak. Nagyon féltem, hogy neked a tini sztár imidzsedbe nem fér bele egy gyerek. És rögtön a legrosszabb jutott eszembe – hajtottam le a fejem.

- Figyelj Niki! – mondta, és maga felé fordította a fejem, így egymás szemébe néztünk. – Nekem ezen a világon te vagy a legfontosabb! Nem érdekel, hogy más mit szólna hozzá. Ha lesz egy gyerekünk, ugyanannyira szeretni fogom, mint téged, oké? – Az utolsó szavaknál már csak pár centi választott el minket egymástól, majd végül összeért a szánk.

- Köszönöm, Krisztián! – mondtam és megöleltem. Már nem sírtam, hisz tudtam, hogy mellettem áll és ez volt a legfontosabb.  Kibújtam az öleléséből, és a fürdőbe mentem. Gyorsan megigazítottam a sminkem és felkaptam a táskám, Krisz az ágyon ült és figyelte, amit csinálok. Mikor belebújtam már a cipőmbe, akkor ébredt fel kábulatából és megkérdezte, hová megyek.

- Elmegyek tesztért. Jó lenne, ha minél hamarabb kiderülne, mi is van – magyaráztam, ő pedig felpattant.

- Elkísérlek! – mondta és ő is a cipőjét vette.  Mindketten kabátba bújtunk és elindultunk a közeli patikába. Kézen fogva sétáltunk az utcán, nekem egyre csak azon kattogott az agyam, hogy mi lesz, ha… Mi lesz, ha a teszt pozitív? Hogy mondom el anyuéknak? Biztos nem örülnének, hisz egy hónapja vagyunk csak együtt Krisszel. És az ő szülei mit fognak hozzá szólni? Aztán az is kérdés, hogy mi lesz Krisztián karrierjével. A rajongók hogy fogják fogadni? Milyen élete lesz a gyerekünknek, hisz a média biztos a nyakunkon fog lógni. Azt nem várhatom el Krisztől, hogy teljesen feladja sok év munkáját, mert nem voltunk elég óvatosak. És mi lesz, ha negatív? Nagy kő fog leesni mindkettőnk szívéről, és csak akkor térünk vissza erre a témára, mikor már mindketten akarjuk.

- Ne emészd magad! – rázta meg a vállam gyengéden Krisz, mikor látta, hogy nagyon a gondolataimba vagyok mélyedve. 

Rámosolyogtam és beléptünk a patikába. Elég sokan voltak, de ahhoz képest hamar végeztünk. A táskámba süllyesztettem a tesztet és elmentünk még a WestEndbe valami ennivalóért. A KFC-be vett mindkettőnknek kaját, közben néhány rajongója megjelent, így pár autogramot kiosztott, meg csináltak közös fotókat és indultunk is haza. Otthon egyből a mosdóba mentem és nagyot sóhajtva vettem ki a tesztet a dobozából.

***Krisztián szemszöge***

Niki bement a mosdóba, én pedig fel-alá járkáltam az előszobában. Nem tudtam, mire gondoljak, legjobban az aggasztott az egészben, ahogy ő viselkedett. Mintha ő egyáltalán nem akarna gyereket. Értem, hogy még nem akar, mert egyenlőre még én se, de később nagyon szeretnék a lányom után futni, a fiammal focizni… de Niki úgy áll hozzá a dologhoz, hogy nekem az jön le, ő később sem akar gyereket. Kinyílt az ajtó, kilépett rajta, ugyanolyan arckifejezéssel, mint amilyennel bement. Nem mondott semmit, lassan becsukta az ajtót, végig a földet nézte.

- Na, mi van? – kérdeztem.

- Negatív! Nem vagyok terhes! – mondta és szélesen mosolygott. Én is elmosolyodtam, ő pedig a nyakamba ugrott. 

Részben megnyugodtam, hogy még nem kell ekkora felelősséget vállalnunk, de részben elszomorodtam, hogy így örül neki. Talán Niki mégsem tud mindent megadni, amit szeretnék. 

23. fejezet – Azt hiszem…

***Krisztián szemszöge***

Egymást átölelve aludtunk, egészen addig, míg reggel Niki fel nem pattant mellőlem. Rögtön felébredtem és álmos tekintettel néztem a barátnőm után, aki sebes léptekkel haladt a mosdó felé. Elég barátságtalan hangok szűrődtek ki, amiket még a szobámba is hallottam, így gyorsan felálltam és utánamentem.

- Minden rendben, kicsim? – kérdeztem, és próbáltam benyitni, de bezárta az ajtót.

- Igen, persze! – mondta gyenge hangon.

- Kérlek, engedj be! – Hallottam, hogy kattant a zár, és mikor benyitottam, megláttam, hogy holtsápadtan a WC kagyló mellett ül, a lábát magához húzva. Rögtön letérdeltem mellé és átkaroltam. – Mitől vagy rosszul?

- Nem tudom. Szörnyű hányingerrel ébredtem és eléggé gyenge vagyok – mondta, de közben nem nézett rám, végig meredten bámulta a falat. Úgy éreztem, nem mond el mindent, de látszott rajta, hogy tényleg rosszul van, ezért inkább hagytam.

- Gyere, főzök egy teát, te pedig feküdj le aludni! – mondtam és fel akartam segíteni, de pillanatokon belül visszatért a színe és jobban nézett ki.

- Nem kell, már teljesen jól vagyok! Tudod mit, most elmegyek Zoéhoz, mert hívott, hogy menjek át! – hadarta és becsapta maga mögött a szobája ajtaját. Nem tetszett az ötlet, hogy egyedül elmenjen, de tudtam, ha valamit a fejébe vesz, az úgy is lesz. Kár lenne ezen összeveszni. Zoé nem lakik messze, addig semmi baja nem lesz. Legalábbis így próbáltam magam nyugtatni. Aggasztott a rosszulléte, és jobban megnyugodtam volna, ha inkább orvoshoz megy, mint a barátnőjéhez. Tíz perc alatt összeszedte magát és egy ’mentem, szia’ kiáltás után már csak a becsapódó ajtó hangját hallottam.

Csináltam egy kávét, majd miután elkészültem elindultam Orsihoz. Megbeszélésre kellett mennünk a lemezzel kapcsolatban, ami már héten belül a boltokba kerül. Egész úton Nikire gondoltam, alig tudtam a forgalomra koncentrálni, így nem egy autós dudált rám. Akkor egy kicsit észhez tértem, de perceken belül megint körülötte forogtak a gondolataim.

- Helló Kölyök! – köszönt Orsi mosolyogva, mikor kiszálltam a kocsiból.

- Szia! – viszonoztam a köszöntést egykedvűen.

- Csak nincs valami baj?

- Niki reggel rosszul volt és aggódom érte – vallottam be.

- Biztos nem lesz semmi baj! – próbált megnyugtatni. – Figyelj oda, ez egy elég fontos megbeszélés lesz, te is tudod!

- Jól van! – ígértem, de természetesen nem így lett. Pár perc sem telt el, már üres tekintettel bámultam valahová, Orsi nem győzött oldalba lökni. Zavart, hogy nem tudtam, mi van vele és egyre csak az jutott eszembe, hogy valami baja van. Rosszul lett útközben és épp fekszik egy elhagyatott területen, ahol senki sem talál rá. Vagy rengeteg ember elhalad mellette, de azt hiszik részeg, így nem segítenek neki. Egyre rosszabb és rosszabb dolgok jutottak eszembe, így nem bírtam tovább, és felálltam. – Elnézést, valamit el kell intéznem. – mondtam és kimentem az irodából. Nikit tárcsáztam, de egy ismeretlen hang szólt a telefonba.

- Helló, itt Zoé!

- Szia, én Krisztián vagyok, Niki barátja. Tudnád adni egy percre? – kérdeztem.

- Sajnos nem, épp… elment zuhanyozni, mert vásárolni indultunk! – magyarázta.

- Ja, értem. De ugye jól van?

- Persze! Mesélte, hogy reggel rosszul volt, de már teljesen jól van! Most le kell raknom, de örülök, hogy beszéltünk! Szia! – hadarta, és lecsapta a telefont. Nyugodtabb lettem volna, ha Nikivel tudok beszélni, de miután visszamentem már tudtam arra figyelni, amire kell. Hamar vége lett már a megbeszélésnek, gyorsan hazavittem Orsit, majd a lakásunk felé vettem az irányt. Niki még nem volt otthon, így a fürdő felé vettem az irányt, hogy lezuhanyozzak. Sokáig folyattam magamra a jó meleg vizet, nagyon jól esett, igazi felüdülés volt. Épp mikor végeztem, akkor hallottam, hogy nyílt a bejárati ajtó. Mosolyogva léptem ki a fürdőből, de mikor megláttam Niki könnyes, holtra vált arcát, elsápadtam.

- Mi a baj? Mi történt? – kérdeztem rögtön, mire ő még jobban sírni kezdett, és a szobája felé indult. Az ágy szélére ült, én mellé, és magamhoz húztam. Egy darabig csendben ült és szipogott, majd megszólalt.

- Krisztián… nem jött meg! – A legtöbb férfi ilyenkor megkérdezi, hogy „kicsoda?”, de én pontosan tudtam, hogy mire gondol.

- Mi? De hát… az hogy lehet? – kérdeztem zavarodottan.

- Nem tudom. Reggel rosszul lettem, nem jött meg… azt hiszem terhes vagyok.

22. fejezet – Interjú

Krisztián még este felhívta Orsit, hogy szervezzen neki egy interjút. Megígérte, hogy reggel az első dolga az lesz, de akkor este már nem akart senkit ezzel zargatni. Krisztián szerint nem Orsi volt, mert teljesen normálisan viselkedett vele. Inkább nem mondtam semmit, mert nem akartam veszekedni, de még mindig Orsira gyanakodtam. Reggel telefoncsörgésre ébredtem, Kriszt kereste valaki.

-… hát nem tudom, nem biztos, hogy tetszeni fog neki az ötlet, de megkérdezem! … Jó tudom, de azért ezt te is megérthetnéd – magyarázta a telefonba, aztán elköszönt és lerakta.

- Ki volt az? – kérdeztem csukott szemmel, a takarót ölelve.

- Orsi. Szervezett egy interjút.

- Az jó. Hol? Mikor?

- Jövő héten. Az Interaktívban lesz a klippremier és akkor lesz egy kis beszélgetés is kettőnkről – mondta, közben az arcomat simogatta. Elkaptam a kezét és magamhoz húztam. – Viszont… Orsi azt mondta, hogy a Viva szeretné, ha te is megjelennél az interjún, mint a klip főszereplője, és mint a barátnőm.

- Hogy mi van? – ültem fel rögtön és Kriszre néztem, aki lehajtotta a fejét.

- Orsi azt mondta nekik, hogy elvállalod… - folytatta tovább.

- HOGY MI VAN? – kérdeztem újra. – Mi az, hogy ő dönti el helyettem, mit vállalok és mit nem? – kiabáltam idegesen, mire Krisztián elkezdte simogatni a lábam.

- Nyugi…

- Hát bocs, de ez nem annyi, hogy nyugi – vágtam a szavába. – Az utóbbi időben mindent más dönt el helyettem, elég volt! – fakadtam ki.

- Azért nem kell leharapni a fejem!

- De Krisz, ez most nem ellened irányul. Csak két napon belül már a második dolgot dönti el helyettem más. Elmegyek arra az interjúra, de akkor sem tetszik, hogy Orsi meg sem kérdezett – Nem válaszolt, csak megcsóválta a fejét és kiment. Becsapta maga mögött a szobaajtót, aztán a bejárati ajtót is. Nem értettem mi volt ez az egész, azon húzta fel magát, hogy kifakadtam, vagy Orsi mondott neki valamit… Nem tudtam, mikor jön haza, hol van, mit csináljak, ezért csak bezárkóztam a szobámba, eldőltem az ágyon és a plafont bámultam.

*** 2011. 11. 17.***

Az Interaktív stúdiójában, a chat-pult mellett álltunk Krisztiánnal, épp reklám volt, így Esztivel beszélgettünk még egy kicsit. Krisztián keze a derekamon volt, kicsit féltem, hogy mit fognak szólni ehhez, vagy úgy általánosságban hozzám a rajongói.

- Akkor kezdés – mondta Eszti és a kamera felé fordult. - Már itt is vagyok, mellettem SP és Vass Nikolett, akik elhozták magukkal SP új klipjét. Krisztián, mit kell erről a klipről tudni? – kérdezte, Krisz pedig elmondott mindent, a klipről. – Akkor nézzük is meg, aztán folytatjuk a beszélgetést. Akkor tehát jöjjön SP-től a Maradnék.

Furcsa volt látni a klipet, közben átültünk a kanapéra, így az egészet még nem láttam, de nagyon tetszett. Nagyon furcsa volt, hogy ott voltam a képernyőn, de jó érzés volt. Végig mosolyogva néztem a képernyőt, aztán mikor vége lett Eszti felénk fordult.

- Tehát Niki, te vagy a klip női szereplője. A forgatáson ismerkedtetek meg, vagy esetleg már régebb óta ismeritek egymást?

- Már régebb óta ismerjük egymást, ő a társbérlőm – mondtam, közben Krisztián összekulcsolta a kezünket.

- És honnan jött az ötlet, hogy te szerepelj a klipben? – kérdezősködött tovább.

- A menedzsere jött oda hozzám, hogy lenne egy munka számomra, menjek el egy castingra. Akkor még nem tudtam, hogy Krisztián videójának a válogatása, csak akkor derült ki, mikor ő választott ki a lányok közül.

- És hogy jöttetek össze. Mikor megismerkedtetek rögtön lett valami köztetek? – Erre a kérdésre már Krisztián válaszolt.

- Áh, épp az ellentettje. Eleinte szó szerint utáltuk egymást. Vagyis Niki nagyon nem bírt, elhitte azt amiket az utálóim mondanak róla, de aztán megismert és rájött, hogy mégsem ilyen vagyok – mondta és rám mosolygott. Visszamosolyogtam rá, és megszorítottam a kezét.

- És mióta vagytok együtt?

- Körül-belül egy hónapja – válaszoltam, aztán a kamera ismét Esztit vette.

- Köszönjük, hogy eljöttetek, és nektek is, hogy néztetek minket. Holnap Marci vár titeket, vendég lesz Fluor, Vastag Csaba, Tóth Gabi és még sokan mások. További szép délutánt, sziasztok! – a kamera leállt, Krisztián pedig megcsókolt.

- Olyan ügyes voltál! – nézett rám csillogó szemekkel.

- Egyre jobban élvezem, ha vesz a kamera! – mosolyogtam lelkesen és megcsókoltam. 

21. fejezet – Reggeli Sztárhírek

Egész éjjel csak forgolódtam, alig aludtam valamit. Túl sokat gondolkoztam, sok minden járt a fejemben és csak a plafont bámultam. Többször is könnyek gyűltek a szememben, de visszatartottam őket, mert nem akartam felébreszteni Krisztiánt, aki velem ellentétben nyugodtan aludt. Nagy nehezen, valamikor hajnalban sikerült elaludnom, de hétórakor felébredtem, Krisztián már nem volt mellettem.  Körbenéztem a lakásban, de sehol nem találtam, így gondoltam, hogy valami dolga volt és elment. Bekapcsoltam a tévét, ahol a ’Reggeli Sztárhírek’ ment. Felhangosítottam és kimentem a konyhába reggelit készíteni. Szeleteltem a kalácsot, közben hallgattam a híreket.

SP becsajozott? – tette fel a költői kérdést a műsorvezető, én pedig majdnem elvágtam a kezem. Leraktam a kést és berohantam a szobába, majd a tévére bámulva megpillantottam magamat. Egy castingon készült képet mutattak. – Tegnap jutott tudomásunkra a hír, hogy SP-nek barátnője van. A képen látható lány lesz a főszereplő a fiatal sztár nem sokára megjelenő új klipjében. Bennfentes forrásokból tudjuk, hogy a forgatáson izzott közöttük a levegő és le sem vették egymásról a szemüket. Többször szünetet kellett tartanunk, és újravenni a jelenetet, mert Krisztián, ahányszor Nikire nézett elfelejtette, mit kell csinálnia. Mi már akkor sejtettük, hogy alakul közöttük valami. Nyilatkozta egy arcát fel nem vállaló ismerős. Az alábbi fotók pedig tegnap készültek Budapest egyik eldugott parkjában. – A képernyőn képek jelentek meg rólunk. Az egyiken Krisztián vállára hajtom a fejem, úgy ülünk a padon. A második képen átölel, én pedig az arcomat törölgetem. A harmadikon pedig már felállva, egymást ölelve csókolózunk. Mindegyiken egyértelműen felismerhető volt az arcom. És mindegyik kép világos volt, így biztos voltam benne, hogy aki fényképezte, az vakut használt, csak arra nem jöttem rá, hogy miért nem vettük észre. – A képek alapján úgy tűnik, a tinik kedvencének valóban foglalt a szíve, de vajon mit szólnak ehhez a rajongói?

A műsorvezető ezután áttért egy másik hírre, de én még mindig meredten figyeltem a tévét, és azon gondolkoztam, ki fényképezhetett. Rögtön Orsi jutott eszembe, mert miután megtudta, hogy együtt vagyunk megváltozott a stílusa. Ő választott ki engem a klipszereplésre, kedves volt, de mikor nála voltunk már inkább bunkó és lenéző. Nem tudtam volna róla elhinni, hogy ezt teszi, viszont más ötletem nem volt. A telefonomért nyúltam és Krisztiánt tárcsáztam, de nem vette fel, így idegesen az ágyra dobtam a készüléket. Megijedtem ettől az egésztől, hogy más döntötte el helyettünk, mi lesz. A fürdő felé indultam, másra sem vágytam, csak hogy folyjon rám a forró víz és kitisztuljanak a gondolataim. Már vagy 15 perce folyattam magamra a vizet, mikor a tusfürdőért nyúltam, de nem értem el. Ekkor kinyílt az ajtó, én pedig ijedten fordultam oda, de szerencsére Krisztián volt az. Leemelte a tusfürdőt a polcról és mosolyogva átnyújtotta nekem, majd elkezdett vetkőzni. Teljesen meztelenre vetkőzött és beállt mellém a zuhany alá.

- Láttad a Reggeli Sztárhíreket? – kérdeztem és átöleltem.

- Nem. Miért? – A nyakamat csókolgatta, én pedig még mindig szorosan magamhoz öleltem.

- Benne voltunk… - mondtam ő pedig elhúzódott tőlem és ijedt tekintettel nézett.

- Mi volt?

- Szerintem már fent van a neten. Megkeressük? – kérdeztem, ő meg bólintott.  Magunk köré tekertünk egy-egy törölközőt és úgy ültünk le Krisz laptopja elé. Jól tippeltem, már fent volt a csatorna honlapján, több tízezres nézettséggel és megosztással. A videó végére Krisztián összeszorított fogakkal és ökölbe szorított kezekkel ült.

- Ezt nem hiszem el! Ki lehetett ez? – csattant fel és lecsukta a laptopját.

- Én is ezen gondolkoztam. Az biztos, hogy valaki olyan, aki a forgatáson is részt vett…

- Erre magamtól is rájöttem! – kiabált rám.

- Bocs, hogy meg mertem szólalni! – kiabáltam vissza, felálltam és kirohantam. A folyósón, már a szobám előtt ért utol. Hátulról átölelt, hiába próbáltam lefejteni magamról a kezét, olyan erősen szorított, hogy nem tudtam.

- Ne haragudj, kérlek! Nem akartam rád kiabálni, csak felhúztam magam! – suttogta a fülembe.

- És ahányszor kiakadsz, majd mindig rajtam vezeted le a dühödet? – fordultam felé, és szúrós tekintettel néztem rá.

- Nem, csak most ideges vagyok, meg… - kereste a kifogásokat, de semmi nem jutott eszébe.

- Jól van, ne magyarázkodj, inkább találjuk ki, hogy mi legyen, és hogy ki lehetett az – mondtam és visszamentem a szobába.

- De hát az egyetlen, aki tud rólunk… az….

- Orsi – mondtam ki Krisztián helyett.

- Régóta ismerem már Orsit, és rengeteget segített nekem. Most miért akarna nekünk keresztbe tenni?

- Szerintem velem van baja. Vagyis azzal, hogy együtt vagyunk – Elgondolkozott azon, amit mondtam, aztán inkább elterelte az Orsi-ügyet.

- Ezek után biztos, hogy nyilatkoznom kell. Megerősítsem, vagy cáfoljam, hogy együtt vagyunk? – kérdezte.

- Cikinek tartasz, vagy felvállalsz? – válaszoltam kérdéssel.

- Miért tartanálak cikinek? Akkor… felvállaljuk?

- Most már úgyis mindegy! – hajtottam le a fejem. Krisztián leült mellém az ágyra, átkarolta a vállam és összeérintette a fejünket.

- Niki… - mondta a nevem, majd az államnál fogva maga felé fordította a fejem. – Ne legyél emiatt szomorú, jó? Megoldjuk! Egyszer úgyis eljött volna ez a pillanat, igaz, hogy hamarabb jött el, mint szerettük volna, de alkalmazkodunk hozzá és akkor semmi baj nem lesz! – vígasztalt kedvesen, majd megcsókolt. – Szeretlek!

- Én is! – bújtam hozzá. – Akkor, hogy lesz?

- Felhívom Orsit és megbeszélem vele, hogy szervezzen egy interjút, ahol elmondok mindent, amire kíváncsiak az emberek. Aztán megmondom, hogy többet nem szeretnék erről nyilatkozni, mert magánügy.

- Jól van. Ez így ló lesz!

- De kérlek szépen, ne legyél ennyire szomorú. Olyan rossz így látni téged! Oo… már tudom, hogy dobjam fel a kedved! – nézett rám ördögi vigyorral és nekiállt csikizni.

- Ne… Krisztián… hagyd abba! – visítoztam, de nem hagyta abba. Hátradöntött az ágyon és a csikizésből nem sokkal később csókcsata lett. ;) 

20. fejezet - Nem hagyom, hogy bárki is elvegyen tőlem

Jóval dél után keltünk fel mindketten. Mikor én felébredtem, Krisztián még aludt, így gyorsan elugrottam vásárolni. Visszafelé bementem a McDonald's-ba és vettem mindkettőnknek kaját. Mire hazaértem Mire hazaértem már a szobájában ült és a videót vágta.

- Hoztam neked két Big Mac-et kéred? – kérdeztem, ő pedig mosolyogva felém fordult.

- Hogyne kérném! – mondta csillogó szemekkel és megcsókolt. Már nem volt annyira nyúzott az arca, mint tegnap este, de a szemei még mindig fáradtságot tükröztek.

- Sok dolgod van ma? – érdeklődtem és leültem mellé egy székre, majd nekiálltam enni.

- Hát egy kicsit dolgozok még a klipen, vágok, meg fényelek, aztán megyek Orsihoz és kitűzzük a premier időpontját. Estefelé viszont már szabad leszek. Elmegyünk valahová?

- Persze! Hová menjünk? – kérdeztem izgatottan.

- Azt majd meglátjuk! – mosolygott és nagyot sóhajtva visszafordult a monitor felé. Kicsit még néztem, ahogy dolgozott, aztán felálltam, hogy kimenjek, de ő megfogta a derekamat, magához húzott, majd az ölébe ültetett és hátulról átkarolt. Nem tudtam kiszabadulni.

- Nem mehetsz sehova! – suttogta a fülembe én pedig elnevettem magam. Még úgy fél órát dolgozott, aztán szépen lassan bezárt minden programot és kikapcsolta a gépet. Felé fordultam, ő adott egy puszit a számra, majd így szólt:

- Akkor elmegyek Orsihoz. Elkísérsz?

- Áh… nem akarok zavarni! – legyintettem.

- Ne viccelj! Nem fogsz zavarni! Naa kérlek, gyere el velem! – nézett rám kiskutya szemekkel.

- Jól van, elkísérlek! Viszont meg kell várnod, hogy rendbe szedjem magam! – mondtam és kiszabadultam az öléből.

- Mit akarsz rendbe szedni? Gyönyörű vagy! – nézett végig rajtam.

- Köszönöm, de azért bezárkózom egy kicsit a fürdőbe – kacsintottam. Tíz perc alatt végeztem is, nem vittem túlzásba semmit. Felvettem egy másik felsőt, meg egy kis sminket tettem fel, aztán már indultunk is. Hamar odaértünk, nem lakik messze tőlünk. Krisz megnyomta a kapucsengőt és már nyílt is ki nekünk az ajtó.

- Szia… sztok! – köszönt mosolyogva Orsi és adott mindkettőnknek két puszit. Csak ezután vette észre az összekulcsolt kezünket. Tágra nyílt szemekkel nézett hol Krisztiánra, hol rám. – Ti összejöttetek?

- Aha! – vágta rá könnyedén Krisztián, én meg csak mosolyogtam.

- Az tök jó! Gyertek be! – invitált be minket és egy kis dolgozószobába mentünk. A fal mentén könyvespolcok és szekrények álltak, az ajtóval szemben volt egy íróasztal, rajta számítógéppel, és lapokkal. A helyiség közepén pedig egy kanapé, két fotel és egy dohányzóasztal. Krisszel a kanapéra ültünk, míg Orsi velünk szembe az egyik fotelba.

- Tehát… ki kellene tűzni az időpontot. – kezdte Orsi és Krisztiánnal elkezdtek beszélni. Nem akartam beleszólni, mert nekem ehhez semmi közöm sincsen, úgyhogy inkább a szobában néztem körül. A polcokon mindenféle könyv sorakozott. Volt olyan, amit szerintem a munkájához használt, de megláttam egy Harry Potter könyvet is. Az íróasztalon a lapok, mappák és könyvek össze-vissza voltak, így gondolom mielőtt megérkeztünk éppen dolgozott. Annyira belemerültem a nézegelődésbe, hogy csak akkor tűnt fel, hogy hozzám beszélnek, mikor Krisz megsimogatta a vállamat.

- Oh… bocsi! Kicsit elbambultam. Miről van szó? – kérdeztem elpirulva.

- Orsi szeretné, ha te is figyelnél! – mosolygott Krisztián. Orsira néztem és figyelmesen vártam, hogy miről szeretne beszélni.

- Szóval akkor beszéljünk rólatok. Mivel Krisztián nem egy hétköznapi srác, el kellene gondolkodni azon, hogy felvállaljátok a kapcsolatotokat a média előtt, vagy titokban tartjátok? – szegezte hozzánk a kérdést. Erre még nem gondoltam, és Krisz arcát látva ő sem nagyon. Pár percig csendben ültünk egymás mellett, aztán végül Krisztián megszólalt.

- Hát erről még nem beszéltünk…

- Pedig el kellene döntenetek! – mondta teljesen más hangnemben, mint ahogy Krisztiánnal beszélt. Egy pillanat alatt szimpatikusból inkább ellenségessé vált a szememben.

- Egy pár napot hadd kérjünk, míg ezt megbeszéljük… - kértem.

- Rendben! Akkor egy pár nap múlva gyertek át megint a válasszal. És akkor november 17-én premier! – mondta, mi pedig felálltunk és elmentünk. Beültünk a kocsiba, de Krisztián nem hazafelé indult, hanem a külváros felé. Egy nyugodt utcában félreállt és kiszálltunk. Már sötétedett, nem értettem, mit akar itt.

- Miért jöttünk ide?

- Sétálni akarok veled! Ez a hely olyan nyugodt, szeretek idejönni! – mondta és megfogta a kezem, majd elindultunk. Egy park felé mentünk, ami kerítéssel volt közbe kerítve, de nyitva volt a kapuja. Fák, bokrok és padok voltak bent, valamint egy kis játszótér.

- Szerinted mit csináljunk? – kérdezte. Nem mondta, hogy mire gondol, de így is rájöttem, hogy arra, amit Orsi mondott.

- Nem tudom. Ez így olyan rossz… - mondtam.

- Mármint?

- Ha nem állunk ki a média elé titkolózni kell és ez tönkreteheti a kapcsolatunkat. Ha kiállunk a média elé, akkor meg az teheti tönkre a kapcsolatunkat. – mondtam sóhajtva. Maga elé meredve bámult, majd ő is sóhajtott.

- Igen, az így elég nehéz. Szerintem térjünk rá vissza holnap, jó? – mondta és megcsókolt. Rossz volt, hogy eddig erre nem gondoltam. Nagyon féltem, hogy mi lesz a továbbiakban. – Mi a baj? – kérdezte Krisz, mikor nem csókoltam vissza.

- Menjünk haza, jó? – kérdeztem és könnyek gyűltek a szemembe.

- Jól van, de először áruld el, hogy mi a baj! – kérte és az arcomat simogatta.

- Én… nagyon félek, hogy elveszítelek! – vallottam be és legördültek az első könnycseppek az arcomon. Krisztián átölelt és a fülembe súgott:

- Nem hagyom, hogy bárki is elvegyen tőlem! Ígérem! – felálltunk és még egyszer megcsókolt. Átöleltem, de még mindig nem tudtam teljesen megnyugodni.  

19. fejezet – Forgatás II.

Szerdán reggel fáradtan és éhesen ébredtünk. Míg Krisztián a fürdőben volt, gyorsan összedobtam neki kettő, magamnak pedig egy szendvicset, és főztem le kávét. Mire kijött a fürdőből, már végeztem az evéssel, így nem kellett nagyon sietnem. A mai úti cél Kisigmánd volt, a szélerőműveknél kellett néhány részt felvenni, valamint az albumborítóra kerülő képet is itt fényképezték. Először a képeket csinálták, a kliphez a videókat csak naplementekor. Elég rossz idő volt, egyszer-kétszer az eső is eleredt, de gyorsan eltelt a nap. Éjfél is elmúlt, mikor hazaértünk, de Krisztián még dolgozott egy kicsit, én pedig rögtön az ágyba bújtam és elaludtam. Fel sem tűnt, mikor Krisz valamikor hajnalban bemászott mellém.

***

Csütörtökön hat órakor kellett kelnünk, hogy időben leérjünk a Hortobágyra. Az idő kicsit szebb volt, néha a nap is előbújt, de hűvös szél fújt. Odafele úton még elaludtam, hihetetlenül kifáradtam, de a mai forgatásra is el akartam menni, attól függetlenül, hogy az én részeimet már mind felvettük. Most viszont csatlakozott hozzánk Szakos Krisztián, gitáros és Delov Jávor, dobos is.

- Akkor utolsó jelenet, emberek, mindenki figyeljen oda! – adta ki a parancsot öt óra körül az operatőr, és mindenki a helyére állt. Elindult a felvétel és minden jól ment egészen addig, amíg Krisz rám nézett és elmosolyodott. A kamera leállt, az operatőr pedig kiabálni kezdett: - Krisztián! Ez egy totál komoly jelenet, itt nem lehet mosolyogni! Niki, te meg bújj el valahová, hogy ne lásson, légy szíves! – mivel sehol semmi nem volt, ami mögé el tudtam volna bújni, így csak simán hátat fordítottam és csináltam pár képet a telefonommal, amiket feltöltöttem a twitterre.

- És… végeztünk!

- Végre! – mondta Krisztián és elkezdték összeszedni a cuccokat. Hamar összepakolták, pont mikor végeztek elkezdett esni az eső. Gyorsan beszálltunk a kocsiba és elindultunk Pest felé. Látszott Krisztiánon, hogy szörnyen fáradt, szerintem három-négy óránál többet nem aludt az éjjel. Végigbeszélgettük az utat, az eső végig esett és egyre sötétedett.

- Nem zavar, hogy sötétben kell vezetned? – kérdeztem, mikor egy kivilágítatlan útszakaszhoz értünk.

- Nem igazán. Sokat vezetek éjszaka, már megszoktam. Ilyenkor annyira nyugodt minden!

- Én nem szerettem sötétbe vezetni. Féltem, hogy valami állat kiugrik elém – magyaráztam, ő pedig felhúzta a szemöldökét.

- Van jogsid? – kérdezte.

- Aha! 18 évesen leraktam, de csak apa kedvéért csináltam meg. Sosem szerettem vezetni – magyaráztam, aztán már hazáig csendben voltunk. Egyből az ágyam felé indultam, ledőltem rá, és a plafont néztem, egészen addig, míg Krisztián rám nem mászott.

- Olyan rossz volt, hogy ott voltál tőlem pár méterre, de még csak hozzád sem érhettem, nehogy kiderüljön… - mondta és megcsókolt. Átkaroltam a nyakát és öleltem magamhoz. Nekem is nagyon rossz volt, de egyenlőre még nem akarjuk, hogy kiderüljön a kapcsolatunk. Még a szüleink sem tudnak róla, de már beszéltünk róla, hogy valamikor el kellene menni bemutatni egymást.

- Szeretlek! – A kezeit bedugta a pólóm alá és a hátamat kezdte simogatni. Egyre feljebb tolta a kezét, míg végül kibújtatott a felsőmből. Ezután egy kicsit gyorsabbra váltottunk és szó szerint tépkedtük le egymásról a ruhát. Mikor már csak fehérnemű volt rajtunk Krisz kérdőn rám nézett én pedig válasz helyett megcsókoltam. Már neki sem volt kérdés, hogy akarom-e, így bátran bújtatott ki az alsóneműmből is. 

Nem sokkal később pihegve feküdtünk egymás mellett. Krisztián magához húzott és megint megcsókolt, de most más volt, mint eddig. Nem volt már annyira tartózkodó és óvatos… inkább szenvedélyes és szerelmes. 

18. fejezet – A forgatás I.

- Niki! Nem sokára indulni kellene! – ébresztgetett kedd reggel Krisztián. Még sötét volt, elég korán lehetett, de tudtam, hogy időben kell menni, hisz sok a munka. Először el kell mennünk a stúdióba, mert néhány dolog ott van, ami kell. Aztán be kell majd rendezni a helyszínt, a fényeket beállítani stb.

- Fáradt vagyok! – suttogtam álmosan, mire ő megcsókolt. Nem akartam elengedni, de ő nem hagyta magát, és könnyedén lefejtette magáról a kezemet.

- Főzök neked egy kávét, de nyomás a fürdőbe! – parancsolta mosolyogva.

- Igenis kapitány! – nevettem és kimásztam az ágyból, de még mielőtt bementem a fürdőbe adtam neki egy puszit. Gyors lezuhanyoztam, hajat mostam, és megszárítottam. Megmostam a fogam, majd egy kis alapozót és szempillaspirált felkentem. Krisztián mondta, hogy ne nagyon sminkeljek és a hajammal se csináljak semmit, hisz úgyis lesz sminkes, meg fodrász, akik ezt majd elintézik. Egy fekete csőfarmert és egy laza szürke felsőt vettem fel, rövidszárú csizmával és szövetkabáttal. A zuhanyzástól már felébredtem, de megittam gyorsan a kávét és elindultunk Krisztiánnal. A kocsiban egy darabig csendben ültünk én a fűtés hangját figyeltem, Krisz pedig az útra koncentrált. Elkezdett bepárásodni az ablak, csodálkoztam, hogy őt nem zavarja, de rezzenéstelenül az utat, a lámpákat, a gyalogosokat és a többi autót figyelte.

- Az ülésed alatt van egy kendő, ideadod? – kérdezte, mikor megálltunk egy piros lámpánál. Benyúltam és rögtön meg is találtam a kendőt. Gyorsan letörölte az ablakot, hogy kilásson és visszaadta. Mikor visszaraktam az ülés alá, éreztem, hogy a kezem hozzáért valamihez. Kivettem és elképedve néztem, hol a tárgyra hol Krisztiánra.

- Krisztián, tudod, mi ez? – kérdeztem, ő pedig felém fordult egy pillanatra és megnézte, mi van a kezembe.

- Nem mondod, hogy…

- De! – vágtam a szavába. – Komolyan végig itt volt? – kezdtem el nevetni. A kezemben ugyanis az elveszettnek hitt lakáskulcsot tartottam. (4. fejezet) Mindketten nevettünk, már nem foglalkoztunk a dologgal, szinte már el is felejtettük.

- Meg is érkeztünk!  Ez a helyszín, már itt van a sminkes, a fodrász, a stylist, meg mindenki! Menj csak fel, én még elugrok a cuccokért a stúdióba! – mondta, majd gyengéden megcsókolt.

- Oké! – kiszálltam a kocsiból és a ház felé mentem. Gyönyörű volt. Becsengettem a kapucsengőn, és miután elmagyaráztam, hogy ki vagyok, beengedtek. A lakás még szebb volt, mint elképzeltem. A sminkes rögtön lecsapott rám és kezelésbe vett. Nem sok mindent csinált, egy kis púdert és pirosítót rakott fel, valamint füstös szemeket csinált. Ezután a fodrász hullámokat csinált a hajamba és mire ő végzett, meg is érkezett Krisztián. Mivel egyenlőre még titkoljuk, hogy együtt vagyunk, csak mosolyogva néztünk egymásra, de szerintem a körülöttünk lévő emberek sejtettek valamit a gesztusainkból. Kaptam ruhát is, be lett rendezve a helyszín, és nekiálltunk a forgatásnak. Először azok a jelenetek lettek felvéve, amikben csak Krisztián van, így én egy széken ülve, oldalról figyeltem a forgatást.

- Krisztián, elhiszem, hogy tetszik neked Niki, mert tényleg nagyon szép, de örülnék, ha nem folyamatosan őt néznéd! – dorgálta le már sokadszorra az operatőr Kriszt. Elnevettük magunkat, de Krisztián fegyelmezte magát és zökkenőmentesen folytatódott a forgatás. Mikor ahhoz a részhez értünk, amibe én is benne vagyok, kicsit izgultam, hogy ne nagyon bénázzak, de nem sok szerepem volt.

- Neked ez hányadik kliped, Niki? – kérdezte Zoltán, az operatőr kávészünetben.

- Az első.

- Tényleg? De modellkedtél, nem?

- Nem – mondtam szégyenlősen.

- Nem? Pedig úgy mozogsz a kamera előtt, mint egy profi! – mondta, én pedig nagyon meglepődtem. Nem gondoltam, hogy megdicsér, inkább lecseszésre számítottam.

- Köszi! Pedig semmi ilyen munkám nem volt még!

- Az durva! Figyeld meg, ha ezt a modellügynökségek megtudják, csak úgy kapkodni fognak érted! De most folytassunk! Emberek, vége a szünetnek, mindenki a helyére! – adta ki a parancsot és folytattuk a munkát. Már csak pár jelenet volt hátra, de mind olyan, amiben bent vagyok. Szerencsére elég hamar végeztünk, összepakoltunk és mentünk is haza. Fáradtan dőltünk be evés nélkül, egymás mellé az ágyba és bár még nyolc óra sem volt, szerintem mindketten pillanatokon belül elaludtunk. 

17. fejezet – Barátnő

Este már ágyban voltam, mikor Krisztián megérkezett. Halkan, óvatosan benyitott a szobámba, de mikor meglátta, hogy még nem alszok mosolyogva köszönt.

- Szia! Mi a helyzet? – jött az ágyamhoz és adott egy puszit a számra.

- Velem semmi. Na, megvannak a helyszínek? – kérdeztem, hisz ezt nekem is illik tudni.

- Igen. Három helyszín lesz. Egyik itt Budapesten egy házba, azt jövő hét kedden forgatjuk. Szerdán megyünk Kisigmándra a szélerőművekhez. Csütörtökön pedig a Hortobágyon veszünk fel egy részt – magyarázta.

- Hú, elég sokat kell utaznunk…

- Szóval akkor… ugye vállalod a klipszereplést? – kérdezte nagy szemekkel.

- Persze! – mosolyogtam álmosan, mire ő megcsókolt. Gyengéd volt, nem olyan követelőző, mint délután. Fel akart állni, de elkaptam a pólóját és visszarántottam. – Krisztián! Nem akarsz itt aludni? – felhúzta a szemöldökét és kajánul mosolygott. – ALUDNI!

- Szeretnéd? – nevetett.

- Igen!

- Semmi akadálya. De azért előtte lezuhanyozok! – mondta és kiment a szobából. Meg akartam várni, de egyre nehezedett a szemhéjam, végül elaludtam. Csak annyit érzékeltem, hogy nem sokkal később Krisztián befeküdt mellém, adott egy puszit az arcomra, majd a kezével a derekamon ő is elaludt.

Mosolyogva ébredtem fel reggel. Kinyitottam a szemem, rögtön megláttam, hogy Krisz már nincs mellettem. Azt gondoltam, dolga volt, ezért el kellett mennie, de mikor meghallottam egy kiáltást a konyha felől, rájöttem, hogy itthon van még.

- Auuuu! – sápadtan rohantam ki a konyhába, el sem tudtam képzelni, mi történhetett. Mikor kiértem, láttam, hogy Krisztián épp a kezéről mossa a vért a mosogató felett, mellette pedig egy véres kés feküdt.

- Jesszus, mit csináltál? – kérdeztem, közben az első tárgyat, ami a kezem ügyébe került, egy konyharuhát vittem neki.

- Kaját akartam készíteni. De úgy látszik, nem az én műfajom a főzés. – magyarázta és a sebre szorította a konyharuhát.

- Hadd nézzem! Úú, ez elég csúnya, és jó mély! – mondtam, mikor megláttam. A mutatóujját vágta el, vagy két centi volt a vágás és tényleg elég mély. Csak úgy ömlött belőle a vér. – Hozok kötszert, bekötöm, rendben?

- Oké! – elmentem a kötszeres dobozért és szépen bekötöttem neki a sebet. – Váó, milyen ügyes vagy. Simán elmehetnél ápolónak – mosolygott, és vizsgálta a kötést.

- Inkább kihagyom. Mi lenne, ha rendelnénk valami kaját? – ajánlottam fel, még mielőtt valami nagyobb sérülés történik.

- Jó ötlet. Mit szólnál egy pizzához? Ma nincs semmi dolgom, nézhetnénk egy filmet!

- Rendben! Te rendelsz, én választok valami filmet – mondtam és adtam neki egy puszit. Hátat fordítottam, de ő visszafordított és megcsókolt.

- Szeretlek!

- Én is szeretlek! – mondtam és elindultam a nappaliba, hogy keressek valami filmet. 

A Másnaposok 2-t választottam, mert még nem láttam, de az első részét nagyon szerettem. 

Hamar kihozták a pizzát, szalámis-kukoricásat választott Krisztián és miután kifizette, elterpeszkedtünk az ágyon és néztünk a filmet. Jókat nevettünk a poénokon, közben a kaja is elfogyott, majd mikor vége lett a filmnek, fel akartam állni kikapcsolni, de Krisz nem hagyott. Rám feküdt és mosolyogva nézett a szemembe. Nem csinált semmit, csak nézett. Én is elvesztem a tekintetében, annyira gyönyörű szemei vannak.

- Holnap mit csinálunk? – kérdezte.

- Mit szeretnél?

- Hmm… reggel el kell mennem egy fotózásra, de délután a tiéd vagyok! Nekem mindegy, mit csinálunk, csak az a fontos, hogy veled legyek! – mondta és végre megcsókolt. Legördült rólam és a derekamat átkarolva feküdt mellettem, közben még mindig engem nézett.

- Nekem van a legszebb barátnőm a világon! – suttogta.

- Szóval a barátnőd vagyok?

- Miért, nem? – nézett ijedten.

- De! – válaszoltam és megcsókoltam. Egyszer… kétszer… háromszor és sokszor.

16. fejezet – Kölyök 22

Hátradőltünk és csak egymást átölelve feküdtünk. Nem törődtünk semmivel, azt sem tudtuk, mennyi ideje feküdtünk, csak mi számítottunk. Krisztiánra néztem, aki mosolyogva bámulta a plafont. Én is elmosolyodtam. Mindketten erre a pillanatra vártunk már régóta és most végre eljött az ideje. Adtam egy puszit az arcára, de ő nem érte be ennyivel és a derekamat átölelve megcsókolt. Élveztem a csókját, de mikor egyre követelőzőbb lett, eltoltam magamtól.

- Ne siess annyira! – mosolyogtam rá. Gondoltam, hogy ő már akarja, de meg kell értenie, hogy én nem egy testiségen alapuló kapcsolatot akarok. Annál azért többet érzek iránta.

- Én várok! – mondta és felült. – Annyira szeretnék maradni, de el kell mennem, egy helyszín csekkolásra a kliphez.

- Rendben. Mikor jössz? – kérdeztem szomorúan, ő pedig már a cipőjét húzta.

- Valamikor éjjel! Hiányozni fogsz! – csókolt meg, majd kilépett az ajtón.

Pár percig csak ültem, és mosolyogva bambultam, aztán a telefonomért nyúltam és tárcsáztam Zoét. Az első csengésre felvette és vidám hangon szólt bele a telefonba.

- Szia! Na mi a helyzet?

- Összevesztünk délelőtt Krisztiánnal… - erőltettem szomorúságot a hangomra.

- Jaj, szegénykém. Mi történt? – kérdezte megértően, én pedig elmeséltem neki a képes sztorit. – Szerintem ezen nem kiakadni kéne, hanem örülni. Ezek alapján biztos, hogy tetszel neki!

- Hát ami azután történt, ezt bizonyítja – mondtam mosolyogva, olyan hangon, mint egy szerelmes tini.

- Meeeert? Összejöttetek?

- Igen! Vagyis… nem mondtuk ki, de úgy fél órán keresztül csókolóztunk… akkor összejöttünk?

- Áááá ez biztos, azt jelenti! – nevetett boldogan. – Mesélj! Ne, inkább gyere át! Légy szíves, nagyon kíváncsi vagyok!

- Jól van, átmegyek! – nevettem. – Most rögtön?

- Persze! Siess! Szia! – mondta, én pedig kinyomtam. Gyors átöltöztem és már indultam is, hogy minél előbb odaérjek. A lakásból kiérve három lány rohant le.

- Tényleg itt lakik SP? – kérdezték. Megpróbáltam közömbös arcot vágni, úgy válaszoltam.

- Én nem tudok róla… szerintem nem! – mondtam és őket kikerülve lementem a lépcsőn. Már értem, milyen nehéz lehet az ismert embereknek, hogy még a saját lakóhelyükön sincs nyugtuk. Viszont, ha a lányok nem tűnnek el, mire hazajövök, elküldöm őket, az biztos.

Mikor odaértem, Zoé már az ajtóban várt, széles mosollyal az arcán.

- Gyere, mesélj! – húzott be a lakásba és a nappaliba vezetett, ahová már be volt készítve többféle rágcsa és üditő.

- Szóval… - kezdtem neki és elmeséltem neki a mai nap történéseit. Nagy részét csendben hallgatta, de néha felnevetett, vagy felsikított. Nagyon beleélte magát. -… és hát összejöttünk. Vagyis, azt hiszem.

- De jó! – ugrott a nyakamba. – Úgy örülök nektek. Majd bemutatod nekem, ugye? Nagyon kíváncsi vagyok rá.

- Persze, majd megbeszélem vele. Bár még én sem tudom, hogy mi lesz, mert ő… ő egy érdekes eset – Nem akartam elmondani neki, hogy ki is ő, mert még én sem tudom, hogy hogy lesz ezután. Csak titokban leszünk együtt, nem tudhat róla senki, és társaságban úgy viselkedünk, mint a lakótársak? Vagy kiállunk mindenki elé és újságok, meg tévéműsorok témája leszünk? Ezt a kérdést még meg kell beszélnem Krisztiánnal, mielőtt még bárkinek is elmondom, hogy ki ő.

- Aha… - nézett rám kételkedően. Ahogy ismerem, most azt gondolja, hogy valami drogdíler börtöntöltelékről van szó. A bekapcsolt tévéből közben ismerős hangot hallottam. Odanéztem és megláttam Krisztiánt.

- Srácok hé, a szoba nem tőlem meleg… még mindig nem értem, miért mondja ezt.

- Én sem. Majd megkér… meg kéne tudni, engem is érdekelne – mondtam, közben majdnem elszóltam magam. – Te mit gondolsz SP-ről?

- Nincs vele bajom. Elég jó pasi, bár a hangján van még mit csiszolni. Elvileg nem sokára új albuma lesz, arra nagyon kíváncsi vagyok, mert stílust váltott, vagy mi. És te bírod? – kérdezte. Majdnem elnevettem magam, de nagy nehezen visszatartottam.

- Aha. Az tény, hogy nagyon jó pasi, de a zenéjét nem igazán ismerem – magyaráztam, ő pedig felállt és a szekrény felé ment.

- Tessék, hallgasd meg, szerintem érdemes! – adott a kezembe egy CD-t. Kölyök 22.