17. fejezet – Barátnő

Este már ágyban voltam, mikor Krisztián megérkezett. Halkan, óvatosan benyitott a szobámba, de mikor meglátta, hogy még nem alszok mosolyogva köszönt.

- Szia! Mi a helyzet? – jött az ágyamhoz és adott egy puszit a számra.

- Velem semmi. Na, megvannak a helyszínek? – kérdeztem, hisz ezt nekem is illik tudni.

- Igen. Három helyszín lesz. Egyik itt Budapesten egy házba, azt jövő hét kedden forgatjuk. Szerdán megyünk Kisigmándra a szélerőművekhez. Csütörtökön pedig a Hortobágyon veszünk fel egy részt – magyarázta.

- Hú, elég sokat kell utaznunk…

- Szóval akkor… ugye vállalod a klipszereplést? – kérdezte nagy szemekkel.

- Persze! – mosolyogtam álmosan, mire ő megcsókolt. Gyengéd volt, nem olyan követelőző, mint délután. Fel akart állni, de elkaptam a pólóját és visszarántottam. – Krisztián! Nem akarsz itt aludni? – felhúzta a szemöldökét és kajánul mosolygott. – ALUDNI!

- Szeretnéd? – nevetett.

- Igen!

- Semmi akadálya. De azért előtte lezuhanyozok! – mondta és kiment a szobából. Meg akartam várni, de egyre nehezedett a szemhéjam, végül elaludtam. Csak annyit érzékeltem, hogy nem sokkal később Krisztián befeküdt mellém, adott egy puszit az arcomra, majd a kezével a derekamon ő is elaludt.

Mosolyogva ébredtem fel reggel. Kinyitottam a szemem, rögtön megláttam, hogy Krisz már nincs mellettem. Azt gondoltam, dolga volt, ezért el kellett mennie, de mikor meghallottam egy kiáltást a konyha felől, rájöttem, hogy itthon van még.

- Auuuu! – sápadtan rohantam ki a konyhába, el sem tudtam képzelni, mi történhetett. Mikor kiértem, láttam, hogy Krisztián épp a kezéről mossa a vért a mosogató felett, mellette pedig egy véres kés feküdt.

- Jesszus, mit csináltál? – kérdeztem, közben az első tárgyat, ami a kezem ügyébe került, egy konyharuhát vittem neki.

- Kaját akartam készíteni. De úgy látszik, nem az én műfajom a főzés. – magyarázta és a sebre szorította a konyharuhát.

- Hadd nézzem! Úú, ez elég csúnya, és jó mély! – mondtam, mikor megláttam. A mutatóujját vágta el, vagy két centi volt a vágás és tényleg elég mély. Csak úgy ömlött belőle a vér. – Hozok kötszert, bekötöm, rendben?

- Oké! – elmentem a kötszeres dobozért és szépen bekötöttem neki a sebet. – Váó, milyen ügyes vagy. Simán elmehetnél ápolónak – mosolygott, és vizsgálta a kötést.

- Inkább kihagyom. Mi lenne, ha rendelnénk valami kaját? – ajánlottam fel, még mielőtt valami nagyobb sérülés történik.

- Jó ötlet. Mit szólnál egy pizzához? Ma nincs semmi dolgom, nézhetnénk egy filmet!

- Rendben! Te rendelsz, én választok valami filmet – mondtam és adtam neki egy puszit. Hátat fordítottam, de ő visszafordított és megcsókolt.

- Szeretlek!

- Én is szeretlek! – mondtam és elindultam a nappaliba, hogy keressek valami filmet. 

A Másnaposok 2-t választottam, mert még nem láttam, de az első részét nagyon szerettem. 

Hamar kihozták a pizzát, szalámis-kukoricásat választott Krisztián és miután kifizette, elterpeszkedtünk az ágyon és néztünk a filmet. Jókat nevettünk a poénokon, közben a kaja is elfogyott, majd mikor vége lett a filmnek, fel akartam állni kikapcsolni, de Krisz nem hagyott. Rám feküdt és mosolyogva nézett a szemembe. Nem csinált semmit, csak nézett. Én is elvesztem a tekintetében, annyira gyönyörű szemei vannak.

- Holnap mit csinálunk? – kérdezte.

- Mit szeretnél?

- Hmm… reggel el kell mennem egy fotózásra, de délután a tiéd vagyok! Nekem mindegy, mit csinálunk, csak az a fontos, hogy veled legyek! – mondta és végre megcsókolt. Legördült rólam és a derekamat átkarolva feküdt mellettem, közben még mindig engem nézett.

- Nekem van a legszebb barátnőm a világon! – suttogta.

- Szóval a barátnőd vagyok?

- Miért, nem? – nézett ijedten.

- De! – válaszoltam és megcsókoltam. Egyszer… kétszer… háromszor és sokszor.