19. fejezet – Forgatás II.

Szerdán reggel fáradtan és éhesen ébredtünk. Míg Krisztián a fürdőben volt, gyorsan összedobtam neki kettő, magamnak pedig egy szendvicset, és főztem le kávét. Mire kijött a fürdőből, már végeztem az evéssel, így nem kellett nagyon sietnem. A mai úti cél Kisigmánd volt, a szélerőműveknél kellett néhány részt felvenni, valamint az albumborítóra kerülő képet is itt fényképezték. Először a képeket csinálták, a kliphez a videókat csak naplementekor. Elég rossz idő volt, egyszer-kétszer az eső is eleredt, de gyorsan eltelt a nap. Éjfél is elmúlt, mikor hazaértünk, de Krisztián még dolgozott egy kicsit, én pedig rögtön az ágyba bújtam és elaludtam. Fel sem tűnt, mikor Krisz valamikor hajnalban bemászott mellém.

***

Csütörtökön hat órakor kellett kelnünk, hogy időben leérjünk a Hortobágyra. Az idő kicsit szebb volt, néha a nap is előbújt, de hűvös szél fújt. Odafele úton még elaludtam, hihetetlenül kifáradtam, de a mai forgatásra is el akartam menni, attól függetlenül, hogy az én részeimet már mind felvettük. Most viszont csatlakozott hozzánk Szakos Krisztián, gitáros és Delov Jávor, dobos is.

- Akkor utolsó jelenet, emberek, mindenki figyeljen oda! – adta ki a parancsot öt óra körül az operatőr, és mindenki a helyére állt. Elindult a felvétel és minden jól ment egészen addig, amíg Krisz rám nézett és elmosolyodott. A kamera leállt, az operatőr pedig kiabálni kezdett: - Krisztián! Ez egy totál komoly jelenet, itt nem lehet mosolyogni! Niki, te meg bújj el valahová, hogy ne lásson, légy szíves! – mivel sehol semmi nem volt, ami mögé el tudtam volna bújni, így csak simán hátat fordítottam és csináltam pár képet a telefonommal, amiket feltöltöttem a twitterre.

- És… végeztünk!

- Végre! – mondta Krisztián és elkezdték összeszedni a cuccokat. Hamar összepakolták, pont mikor végeztek elkezdett esni az eső. Gyorsan beszálltunk a kocsiba és elindultunk Pest felé. Látszott Krisztiánon, hogy szörnyen fáradt, szerintem három-négy óránál többet nem aludt az éjjel. Végigbeszélgettük az utat, az eső végig esett és egyre sötétedett.

- Nem zavar, hogy sötétben kell vezetned? – kérdeztem, mikor egy kivilágítatlan útszakaszhoz értünk.

- Nem igazán. Sokat vezetek éjszaka, már megszoktam. Ilyenkor annyira nyugodt minden!

- Én nem szerettem sötétbe vezetni. Féltem, hogy valami állat kiugrik elém – magyaráztam, ő pedig felhúzta a szemöldökét.

- Van jogsid? – kérdezte.

- Aha! 18 évesen leraktam, de csak apa kedvéért csináltam meg. Sosem szerettem vezetni – magyaráztam, aztán már hazáig csendben voltunk. Egyből az ágyam felé indultam, ledőltem rá, és a plafont néztem, egészen addig, míg Krisztián rám nem mászott.

- Olyan rossz volt, hogy ott voltál tőlem pár méterre, de még csak hozzád sem érhettem, nehogy kiderüljön… - mondta és megcsókolt. Átkaroltam a nyakát és öleltem magamhoz. Nekem is nagyon rossz volt, de egyenlőre még nem akarjuk, hogy kiderüljön a kapcsolatunk. Még a szüleink sem tudnak róla, de már beszéltünk róla, hogy valamikor el kellene menni bemutatni egymást.

- Szeretlek! – A kezeit bedugta a pólóm alá és a hátamat kezdte simogatni. Egyre feljebb tolta a kezét, míg végül kibújtatott a felsőmből. Ezután egy kicsit gyorsabbra váltottunk és szó szerint tépkedtük le egymásról a ruhát. Mikor már csak fehérnemű volt rajtunk Krisz kérdőn rám nézett én pedig válasz helyett megcsókoltam. Már neki sem volt kérdés, hogy akarom-e, így bátran bújtatott ki az alsóneműmből is. 

Nem sokkal később pihegve feküdtünk egymás mellett. Krisztián magához húzott és megint megcsókolt, de most más volt, mint eddig. Nem volt már annyira tartózkodó és óvatos… inkább szenvedélyes és szerelmes.