18. fejezet – A forgatás I.

- Niki! Nem sokára indulni kellene! – ébresztgetett kedd reggel Krisztián. Még sötét volt, elég korán lehetett, de tudtam, hogy időben kell menni, hisz sok a munka. Először el kell mennünk a stúdióba, mert néhány dolog ott van, ami kell. Aztán be kell majd rendezni a helyszínt, a fényeket beállítani stb.

- Fáradt vagyok! – suttogtam álmosan, mire ő megcsókolt. Nem akartam elengedni, de ő nem hagyta magát, és könnyedén lefejtette magáról a kezemet.

- Főzök neked egy kávét, de nyomás a fürdőbe! – parancsolta mosolyogva.

- Igenis kapitány! – nevettem és kimásztam az ágyból, de még mielőtt bementem a fürdőbe adtam neki egy puszit. Gyors lezuhanyoztam, hajat mostam, és megszárítottam. Megmostam a fogam, majd egy kis alapozót és szempillaspirált felkentem. Krisztián mondta, hogy ne nagyon sminkeljek és a hajammal se csináljak semmit, hisz úgyis lesz sminkes, meg fodrász, akik ezt majd elintézik. Egy fekete csőfarmert és egy laza szürke felsőt vettem fel, rövidszárú csizmával és szövetkabáttal. A zuhanyzástól már felébredtem, de megittam gyorsan a kávét és elindultunk Krisztiánnal. A kocsiban egy darabig csendben ültünk én a fűtés hangját figyeltem, Krisz pedig az útra koncentrált. Elkezdett bepárásodni az ablak, csodálkoztam, hogy őt nem zavarja, de rezzenéstelenül az utat, a lámpákat, a gyalogosokat és a többi autót figyelte.

- Az ülésed alatt van egy kendő, ideadod? – kérdezte, mikor megálltunk egy piros lámpánál. Benyúltam és rögtön meg is találtam a kendőt. Gyorsan letörölte az ablakot, hogy kilásson és visszaadta. Mikor visszaraktam az ülés alá, éreztem, hogy a kezem hozzáért valamihez. Kivettem és elképedve néztem, hol a tárgyra hol Krisztiánra.

- Krisztián, tudod, mi ez? – kérdeztem, ő pedig felém fordult egy pillanatra és megnézte, mi van a kezembe.

- Nem mondod, hogy…

- De! – vágtam a szavába. – Komolyan végig itt volt? – kezdtem el nevetni. A kezemben ugyanis az elveszettnek hitt lakáskulcsot tartottam. (4. fejezet) Mindketten nevettünk, már nem foglalkoztunk a dologgal, szinte már el is felejtettük.

- Meg is érkeztünk!  Ez a helyszín, már itt van a sminkes, a fodrász, a stylist, meg mindenki! Menj csak fel, én még elugrok a cuccokért a stúdióba! – mondta, majd gyengéden megcsókolt.

- Oké! – kiszálltam a kocsiból és a ház felé mentem. Gyönyörű volt. Becsengettem a kapucsengőn, és miután elmagyaráztam, hogy ki vagyok, beengedtek. A lakás még szebb volt, mint elképzeltem. A sminkes rögtön lecsapott rám és kezelésbe vett. Nem sok mindent csinált, egy kis púdert és pirosítót rakott fel, valamint füstös szemeket csinált. Ezután a fodrász hullámokat csinált a hajamba és mire ő végzett, meg is érkezett Krisztián. Mivel egyenlőre még titkoljuk, hogy együtt vagyunk, csak mosolyogva néztünk egymásra, de szerintem a körülöttünk lévő emberek sejtettek valamit a gesztusainkból. Kaptam ruhát is, be lett rendezve a helyszín, és nekiálltunk a forgatásnak. Először azok a jelenetek lettek felvéve, amikben csak Krisztián van, így én egy széken ülve, oldalról figyeltem a forgatást.

- Krisztián, elhiszem, hogy tetszik neked Niki, mert tényleg nagyon szép, de örülnék, ha nem folyamatosan őt néznéd! – dorgálta le már sokadszorra az operatőr Kriszt. Elnevettük magunkat, de Krisztián fegyelmezte magát és zökkenőmentesen folytatódott a forgatás. Mikor ahhoz a részhez értünk, amibe én is benne vagyok, kicsit izgultam, hogy ne nagyon bénázzak, de nem sok szerepem volt.

- Neked ez hányadik kliped, Niki? – kérdezte Zoltán, az operatőr kávészünetben.

- Az első.

- Tényleg? De modellkedtél, nem?

- Nem – mondtam szégyenlősen.

- Nem? Pedig úgy mozogsz a kamera előtt, mint egy profi! – mondta, én pedig nagyon meglepődtem. Nem gondoltam, hogy megdicsér, inkább lecseszésre számítottam.

- Köszi! Pedig semmi ilyen munkám nem volt még!

- Az durva! Figyeld meg, ha ezt a modellügynökségek megtudják, csak úgy kapkodni fognak érted! De most folytassunk! Emberek, vége a szünetnek, mindenki a helyére! – adta ki a parancsot és folytattuk a munkát. Már csak pár jelenet volt hátra, de mind olyan, amiben bent vagyok. Szerencsére elég hamar végeztünk, összepakoltunk és mentünk is haza. Fáradtan dőltünk be evés nélkül, egymás mellé az ágyba és bár még nyolc óra sem volt, szerintem mindketten pillanatokon belül elaludtunk.