- Niki! Nem sokára indulni kellene! – ébresztgetett kedd
reggel Krisztián. Még sötét volt, elég korán lehetett, de tudtam, hogy időben
kell menni, hisz sok a munka. Először el kell mennünk a stúdióba, mert néhány
dolog ott van, ami kell. Aztán be kell majd rendezni a helyszínt, a fényeket
beállítani stb.
- Fáradt vagyok! – suttogtam álmosan, mire ő megcsókolt. Nem
akartam elengedni, de ő nem hagyta magát, és könnyedén lefejtette magáról a
kezemet.
- Főzök neked egy kávét, de nyomás a fürdőbe! – parancsolta mosolyogva.
- Igenis kapitány! – nevettem és kimásztam az ágyból, de még
mielőtt bementem a fürdőbe adtam neki egy puszit. Gyors lezuhanyoztam, hajat
mostam, és megszárítottam. Megmostam a fogam, majd egy kis alapozót és
szempillaspirált felkentem. Krisztián mondta, hogy ne nagyon sminkeljek és a
hajammal se csináljak semmit, hisz úgyis lesz sminkes, meg fodrász, akik ezt
majd elintézik. Egy fekete csőfarmert és egy laza szürke felsőt vettem fel,
rövidszárú csizmával és szövetkabáttal. A zuhanyzástól már felébredtem, de megittam
gyorsan a kávét és elindultunk Krisztiánnal. A kocsiban egy darabig csendben
ültünk én a fűtés hangját figyeltem, Krisz pedig az útra koncentrált. Elkezdett
bepárásodni az ablak, csodálkoztam, hogy őt nem zavarja, de rezzenéstelenül az utat,
a lámpákat, a gyalogosokat és a többi autót figyelte.
- Az ülésed alatt van egy kendő, ideadod? – kérdezte, mikor
megálltunk egy piros lámpánál. Benyúltam és rögtön meg is találtam a kendőt.
Gyorsan letörölte az ablakot, hogy kilásson és visszaadta. Mikor visszaraktam
az ülés alá, éreztem, hogy a kezem hozzáért valamihez. Kivettem és elképedve néztem, hol a
tárgyra hol Krisztiánra.
- Krisztián, tudod, mi ez? – kérdeztem, ő pedig felém
fordult egy pillanatra és megnézte, mi van a kezembe.
- Nem mondod, hogy…
- De! – vágtam a szavába. – Komolyan végig itt volt? –
kezdtem el nevetni. A kezemben ugyanis az elveszettnek hitt lakáskulcsot
tartottam. (4. fejezet) Mindketten nevettünk, már nem foglalkoztunk a dologgal,
szinte már el is felejtettük.
- Meg is érkeztünk! Ez
a helyszín, már itt van a sminkes, a fodrász, a stylist, meg mindenki! Menj
csak fel, én még elugrok a cuccokért a stúdióba! – mondta, majd gyengéden
megcsókolt.
- Oké! – kiszálltam a kocsiból és a ház felé mentem. Gyönyörű
volt. Becsengettem a kapucsengőn, és miután elmagyaráztam, hogy ki vagyok, beengedtek.
A lakás még szebb volt, mint elképzeltem. A sminkes rögtön lecsapott rám és
kezelésbe vett. Nem sok mindent csinált, egy kis púdert és pirosítót rakott
fel, valamint füstös szemeket csinált. Ezután a fodrász hullámokat csinált a
hajamba és mire ő végzett, meg is érkezett Krisztián. Mivel egyenlőre még
titkoljuk, hogy együtt vagyunk, csak mosolyogva néztünk egymásra, de szerintem
a körülöttünk lévő emberek sejtettek valamit a gesztusainkból. Kaptam ruhát is,
be lett rendezve a helyszín, és nekiálltunk a forgatásnak. Először azok a
jelenetek lettek felvéve, amikben csak Krisztián van, így én egy széken ülve,
oldalról figyeltem a forgatást.
- Krisztián, elhiszem, hogy tetszik neked Niki, mert tényleg
nagyon szép, de örülnék, ha nem folyamatosan őt néznéd! – dorgálta le már
sokadszorra az operatőr Kriszt. Elnevettük magunkat, de Krisztián fegyelmezte
magát és zökkenőmentesen folytatódott a forgatás. Mikor ahhoz a részhez értünk,
amibe én is benne vagyok, kicsit izgultam, hogy ne nagyon bénázzak, de nem sok
szerepem volt.
- Neked ez hányadik kliped, Niki? – kérdezte Zoltán, az
operatőr kávészünetben.
- Az első.
- Tényleg? De modellkedtél, nem?
- Nem – mondtam szégyenlősen.
- Nem? Pedig úgy mozogsz a kamera előtt, mint egy profi! –
mondta, én pedig nagyon meglepődtem. Nem gondoltam, hogy megdicsér, inkább
lecseszésre számítottam.
- Köszi! Pedig semmi ilyen munkám nem volt még!
- Az durva! Figyeld meg, ha ezt a modellügynökségek
megtudják, csak úgy kapkodni fognak érted! De most folytassunk! Emberek, vége a
szünetnek, mindenki a helyére! – adta ki a parancsot és folytattuk a munkát. Már
csak pár jelenet volt hátra, de mind olyan, amiben bent vagyok. Szerencsére
elég hamar végeztünk, összepakoltunk és mentünk is haza. Fáradtan dőltünk be
evés nélkül, egymás mellé az ágyba és bár még nyolc óra sem volt, szerintem
mindketten pillanatokon belül elaludtunk.
Hihi kicsit ciki helyzet volt "Krisztián, elhiszem, hogy tetszik neked Niki, mert tényleg nagyon szép, de örülnék, ha nem folyamatosan őt néznéd!" kis cuki :d imádtam ezt is kíváncsi leszek meddig tudják leplezni az érzelmeiket :D várom a kövit!puszii
VálaszTörlésVégre első !! *-*
TörlésNagyon tetszett ez a rész. :D végre kezdenek egyre inkább közelebb kerülni egymáshoz *__* na meg ez az "Igenis kapitány" itt sírtam a röhögéstől és elénekeltem a Spongyabobot :$ :P :D
VálaszTörlésVárom az új részt! puszii♥