24. fejezet – Teszt

***Niki szemszöge***

Zokogásban törtem ki, Krisztián nem mondott semmit, csak a hátamat simogatta, és meredten bámult valamit. Féltem, hogy mit fog mondani. Zoé azt javasolta, hogy mondjam el neki minél hamarabb, de én nem akartam. Aztán beláttam, hogy az lesz a legjobb, ha megtudja, hisz ez őt is jelentősen érinti.

- Én annyira… félek – mondtam sírós hangon.

- Ne félj, kicsim! Figyelj… akármi lesz, én melletted vagyok, oké? Ha van egy pici Krisz, vagy egy pici Niki a hasadban, akkor majd együtt felneveljük. Előbb-utóbb úgy is akartam volna gyereket. Hát most lehet, hogy előbb jön – nyugtatgatott kedvesen és adott egy puszit.

- Akkor nem hagysz el? – kérdeztem. Ez volt a legnagyobb félelmem, hogy Krisztián összepakol és elhagy, mert neki nem kell gyerek.

- Micsoda? Már hogy hagynálak el? Komolyan kinézted belőlem? – nézett szomorúan.

- Én nem… csak. Nagyon féltem, hogy neked a tini sztár imidzsedbe nem fér bele egy gyerek. És rögtön a legrosszabb jutott eszembe – hajtottam le a fejem.

- Figyelj Niki! – mondta, és maga felé fordította a fejem, így egymás szemébe néztünk. – Nekem ezen a világon te vagy a legfontosabb! Nem érdekel, hogy más mit szólna hozzá. Ha lesz egy gyerekünk, ugyanannyira szeretni fogom, mint téged, oké? – Az utolsó szavaknál már csak pár centi választott el minket egymástól, majd végül összeért a szánk.

- Köszönöm, Krisztián! – mondtam és megöleltem. Már nem sírtam, hisz tudtam, hogy mellettem áll és ez volt a legfontosabb.  Kibújtam az öleléséből, és a fürdőbe mentem. Gyorsan megigazítottam a sminkem és felkaptam a táskám, Krisz az ágyon ült és figyelte, amit csinálok. Mikor belebújtam már a cipőmbe, akkor ébredt fel kábulatából és megkérdezte, hová megyek.

- Elmegyek tesztért. Jó lenne, ha minél hamarabb kiderülne, mi is van – magyaráztam, ő pedig felpattant.

- Elkísérlek! – mondta és ő is a cipőjét vette.  Mindketten kabátba bújtunk és elindultunk a közeli patikába. Kézen fogva sétáltunk az utcán, nekem egyre csak azon kattogott az agyam, hogy mi lesz, ha… Mi lesz, ha a teszt pozitív? Hogy mondom el anyuéknak? Biztos nem örülnének, hisz egy hónapja vagyunk csak együtt Krisszel. És az ő szülei mit fognak hozzá szólni? Aztán az is kérdés, hogy mi lesz Krisztián karrierjével. A rajongók hogy fogják fogadni? Milyen élete lesz a gyerekünknek, hisz a média biztos a nyakunkon fog lógni. Azt nem várhatom el Krisztől, hogy teljesen feladja sok év munkáját, mert nem voltunk elég óvatosak. És mi lesz, ha negatív? Nagy kő fog leesni mindkettőnk szívéről, és csak akkor térünk vissza erre a témára, mikor már mindketten akarjuk.

- Ne emészd magad! – rázta meg a vállam gyengéden Krisz, mikor látta, hogy nagyon a gondolataimba vagyok mélyedve. 

Rámosolyogtam és beléptünk a patikába. Elég sokan voltak, de ahhoz képest hamar végeztünk. A táskámba süllyesztettem a tesztet és elmentünk még a WestEndbe valami ennivalóért. A KFC-be vett mindkettőnknek kaját, közben néhány rajongója megjelent, így pár autogramot kiosztott, meg csináltak közös fotókat és indultunk is haza. Otthon egyből a mosdóba mentem és nagyot sóhajtva vettem ki a tesztet a dobozából.

***Krisztián szemszöge***

Niki bement a mosdóba, én pedig fel-alá járkáltam az előszobában. Nem tudtam, mire gondoljak, legjobban az aggasztott az egészben, ahogy ő viselkedett. Mintha ő egyáltalán nem akarna gyereket. Értem, hogy még nem akar, mert egyenlőre még én se, de később nagyon szeretnék a lányom után futni, a fiammal focizni… de Niki úgy áll hozzá a dologhoz, hogy nekem az jön le, ő később sem akar gyereket. Kinyílt az ajtó, kilépett rajta, ugyanolyan arckifejezéssel, mint amilyennel bement. Nem mondott semmit, lassan becsukta az ajtót, végig a földet nézte.

- Na, mi van? – kérdeztem.

- Negatív! Nem vagyok terhes! – mondta és szélesen mosolygott. Én is elmosolyodtam, ő pedig a nyakamba ugrott. 

Részben megnyugodtam, hogy még nem kell ekkora felelősséget vállalnunk, de részben elszomorodtam, hogy így örül neki. Talán Niki mégsem tud mindent megadni, amit szeretnék.