16. fejezet – Kölyök 22

Hátradőltünk és csak egymást átölelve feküdtünk. Nem törődtünk semmivel, azt sem tudtuk, mennyi ideje feküdtünk, csak mi számítottunk. Krisztiánra néztem, aki mosolyogva bámulta a plafont. Én is elmosolyodtam. Mindketten erre a pillanatra vártunk már régóta és most végre eljött az ideje. Adtam egy puszit az arcára, de ő nem érte be ennyivel és a derekamat átölelve megcsókolt. Élveztem a csókját, de mikor egyre követelőzőbb lett, eltoltam magamtól.

- Ne siess annyira! – mosolyogtam rá. Gondoltam, hogy ő már akarja, de meg kell értenie, hogy én nem egy testiségen alapuló kapcsolatot akarok. Annál azért többet érzek iránta.

- Én várok! – mondta és felült. – Annyira szeretnék maradni, de el kell mennem, egy helyszín csekkolásra a kliphez.

- Rendben. Mikor jössz? – kérdeztem szomorúan, ő pedig már a cipőjét húzta.

- Valamikor éjjel! Hiányozni fogsz! – csókolt meg, majd kilépett az ajtón.

Pár percig csak ültem, és mosolyogva bambultam, aztán a telefonomért nyúltam és tárcsáztam Zoét. Az első csengésre felvette és vidám hangon szólt bele a telefonba.

- Szia! Na mi a helyzet?

- Összevesztünk délelőtt Krisztiánnal… - erőltettem szomorúságot a hangomra.

- Jaj, szegénykém. Mi történt? – kérdezte megértően, én pedig elmeséltem neki a képes sztorit. – Szerintem ezen nem kiakadni kéne, hanem örülni. Ezek alapján biztos, hogy tetszel neki!

- Hát ami azután történt, ezt bizonyítja – mondtam mosolyogva, olyan hangon, mint egy szerelmes tini.

- Meeeert? Összejöttetek?

- Igen! Vagyis… nem mondtuk ki, de úgy fél órán keresztül csókolóztunk… akkor összejöttünk?

- Áááá ez biztos, azt jelenti! – nevetett boldogan. – Mesélj! Ne, inkább gyere át! Légy szíves, nagyon kíváncsi vagyok!

- Jól van, átmegyek! – nevettem. – Most rögtön?

- Persze! Siess! Szia! – mondta, én pedig kinyomtam. Gyors átöltöztem és már indultam is, hogy minél előbb odaérjek. A lakásból kiérve három lány rohant le.

- Tényleg itt lakik SP? – kérdezték. Megpróbáltam közömbös arcot vágni, úgy válaszoltam.

- Én nem tudok róla… szerintem nem! – mondtam és őket kikerülve lementem a lépcsőn. Már értem, milyen nehéz lehet az ismert embereknek, hogy még a saját lakóhelyükön sincs nyugtuk. Viszont, ha a lányok nem tűnnek el, mire hazajövök, elküldöm őket, az biztos.

Mikor odaértem, Zoé már az ajtóban várt, széles mosollyal az arcán.

- Gyere, mesélj! – húzott be a lakásba és a nappaliba vezetett, ahová már be volt készítve többféle rágcsa és üditő.

- Szóval… - kezdtem neki és elmeséltem neki a mai nap történéseit. Nagy részét csendben hallgatta, de néha felnevetett, vagy felsikított. Nagyon beleélte magát. -… és hát összejöttünk. Vagyis, azt hiszem.

- De jó! – ugrott a nyakamba. – Úgy örülök nektek. Majd bemutatod nekem, ugye? Nagyon kíváncsi vagyok rá.

- Persze, majd megbeszélem vele. Bár még én sem tudom, hogy mi lesz, mert ő… ő egy érdekes eset – Nem akartam elmondani neki, hogy ki is ő, mert még én sem tudom, hogy hogy lesz ezután. Csak titokban leszünk együtt, nem tudhat róla senki, és társaságban úgy viselkedünk, mint a lakótársak? Vagy kiállunk mindenki elé és újságok, meg tévéműsorok témája leszünk? Ezt a kérdést még meg kell beszélnem Krisztiánnal, mielőtt még bárkinek is elmondom, hogy ki ő.

- Aha… - nézett rám kételkedően. Ahogy ismerem, most azt gondolja, hogy valami drogdíler börtöntöltelékről van szó. A bekapcsolt tévéből közben ismerős hangot hallottam. Odanéztem és megláttam Krisztiánt.

- Srácok hé, a szoba nem tőlem meleg… még mindig nem értem, miért mondja ezt.

- Én sem. Majd megkér… meg kéne tudni, engem is érdekelne – mondtam, közben majdnem elszóltam magam. – Te mit gondolsz SP-ről?

- Nincs vele bajom. Elég jó pasi, bár a hangján van még mit csiszolni. Elvileg nem sokára új albuma lesz, arra nagyon kíváncsi vagyok, mert stílust váltott, vagy mi. És te bírod? – kérdezte. Majdnem elnevettem magam, de nagy nehezen visszatartottam.

- Aha. Az tény, hogy nagyon jó pasi, de a zenéjét nem igazán ismerem – magyaráztam, ő pedig felállt és a szekrény felé ment.

- Tessék, hallgasd meg, szerintem érdemes! – adott a kezembe egy CD-t. Kölyök 22.