28. fejezet – Tamás bánata

Reggel a kopogtatásra keltem. Vártam, hogy Krisztián majd kinyitja az ajtót, de mikor már vagy tíz perce dörömböltek kikeltem az ágyból. Mielőtt kinyitottam volna, benéztem Krisz szobájába. Üres volt, vagyis nem jött haza este. Az ajtóhoz csoszogtam, és szembetaláltam magam Tomika cseppet sem vidám tekintetével.

- Szia Niki. Krisztián itthon van? – kérdezte unott hangon.

- Nincs. Szerintem este nem jött haza – mondtam, közben Tomit néztem. A szokásos idióta vigyor most nem volt az arcán, és még csak nem is a megszokott „Cshááá”-val köszönt.

- És mikor jön haza?

- Nem tudom. Fontos?

- Annyira nem. De mondd meg neki, hogy kerestem! – kérte és indulni készült.

- Várj Tamás! Valami baj van?

- Ja, de nem akarlak a problémáimmal idegesíteni – legyintett.

- Ne viccelj, gyere be! – álltam félre, és a konyha felé mutattam. Pár másodpercig gondolkozott, hogy bejöjjön-e, aztán végül belépett az ajtón. A konyhában leült az egyik székre és a kezét bámulta. Mivel tudtam, hogy nagyon szereti, kibontottam egy doboz gumicukrot, elé tettem és leültem a mellette lévő székre. – Na mesélj, mi bánt!

- Hát… volt egy barátnőm, de szakított velem – mondta lehajtott fejjel. Látszott rajta, hogy tényleg nagyon megviselte. Sosem láttam még ennyire szomorúnak.

- De hát mi történt? – Vett egy gumicukrot és utána folytatta.

- Eleinte minden jól ment, már régóta ismertem, tudtam, hogy nem „Fluor miatt” szeret. Aztán most egyre kevesebb időm volt már, alig tudtunk találkozni. Mondtam neki, hogy legyen kicsit türelmesebb, mert decemberben alig lesz fellépésem, és sokkal több időt tudunk együtt tölteni, de nemet mondott.

- Jaj, Tamás. Szerintem ne add fel! Lehet, hogy ez most egy ilyen időszak, de próbálj meg… beszélni vele – mondtam egyre halkabban. Én itt adom a tanácsot Tominak, közben meg nem vagyok hajlandó Krisztiánnal beszélni. Meg fogja unni a várakozást és szakítani fog. Tomi kérdőn nézett rám, én pedig nem tudtam, mit mondjak, vagy csináljak.

- Lehet igazad van… Sőt biztos! Én itt szomorkodom, ahelyett, hogy leülnénk és megbeszélnénk a gondjainkat. Köszönöm Niki! – nyomott egy puszit az arcomra.

- Tudod… lehet, hogy ezzel a beszélgetéssel két kapcsolatot is megmentettél. Én egy idióta vagyok – mondtam, ő pedig végre mosolygott.

- Most már tudod, mit kell tenned? – kérdezett, én pedig bólintottam, de még mindig üres tekintettel néztem az asztalra. – Akkor én lépek, beszélek Kittivel! Kösz a dumát, majd talizunk! – búcsúzott és a telefonját nyomkodta. Arra gondoltam, hogy ezt a bizonyos Kittit hívja, arra abszolút nem számítottam, hogy fél percre rá az én telefonomra érkezik egy SMS.

Feladó:Tomika

Costa Coffee, megbeszélése van. Cím a neten. Csak ügyesen! ;)

Elnevettem magam. Szóval tudta, hogy Krisztiánnal összevesztünk és azért jött. Részben mérges voltam rá, hogy így átvert, részben pedig szívmelengető érzés volt, hogy segített. Rákerestem gyorsan a címre, és el is indultam. Pár saroknyira volt tőlünk, hamar odaértem. Mikor beléptem rögtön megláttam, Kriszt, Orsit és egy idegen férfit, amint szinte egymás szavába vágva magyaráztak. Krisztián pont háttal ült nekem, így nem látta, hogy beléptem az ajtón és egy hozzájuk közel lévő asztalhoz ültem. Nem vettem semmit, az asztalon lévő szórólapot néztem, vagy Krisztián hátát. Pár perc után mindhárman felálltak, és az ajtó felé indultak, de mikor Krisz meglátott, hirtelen megállt. Intett Orsiéknak, hogy menjenek, és leült a velem szemben lévő székre.

- Hát te? – kérdezte érdeklődve.

- Hozzád jöttem. Tomika ráébresztett arra, hogy hatalmas hibát követtem el.

- Tomika? – lepődött meg. Én is meglepődtem, mert azt gondoltam, hogy tudott Tomi tervéről.

- Aha. Szóval… én szeretném rendbe hozni a dolgokat – hadartam. Bocsánatkérésből sohasem voltam jó.

- Mármint… megbocsátasz? – kérdezte mosolyogva.

- Meg. Te se haragudj rám!

- Mégis miért haragudnék? Szeretlek! – mondta és megcsókolt. Belemosolyogtam a csókba és ekkor döbbentem rá, hogy mennyire hiányzott, és hogy mennyire szeretem. Nem mentünk haza, hanem sétáltunk egyet. Elmesélte, hogy nagykoncertre készül, és hogy már csak egy nap van az új lemeze megjelenéséig. Én pedig elmeséltem neki, hogy tegnaptól kezdve modellként dolgozom. Elég sokszor megállítottak minket, vagyis pontosabban Krisztiánt a rajongói autogramért és közös fotóért, aztán hazamentünk, mert Krisztiánnak indulnia kellett az esti fellépésére. Rossz volt, hogy nem tudtunk együtt aludni, de mosollyal az arcomon feküdtem le, és végre újra éreztem éjjel, hogy bebújt mellém az ágyba, megsimította a karom és nyomott egy puszit az arcomra.