26. fejezet – Ennyi volt

A megbeszélés után elmentem Zoéhoz, és elmeséltem neki, mi történt. Nagyon örült, hogy van munkám, úgy gondolja, talán megkomolyodok lassacskán. Megbeszéltük, hogy este ünneplésként elmegyünk egyet bulizni. Azt viszont kihagytam a meséből, ami reggel történt, pedig a lelkemre kötötte, hogy Krisztián is jöjjön, mert meg akarja ismerni. Már öt óra is elmúlt, mikor hazaindultam, hogy legyen időm készülődni estére. Épphogy beléptem a lakásba üvegcsörömpölést hallottam a konyhából.

- Krisz… mit csinálsz? – kérdeztem.

- Leesett a pohár! – mondta furcsa hangon. Mikor beléptem a konyhába, nagyon megdöbbentem. Alsógatya volt csak rajta, és egy kinyúlt, foltos, szürke póló. Arca borostás volt, szemeit alig bírta nyitva tartani. Körülötte piás üvegek, és pizzás doboz hevert. Részeg volt.

- Te ittál? – kérdeztem döbbenten, bár nem tudom, miért, hisz egyértelmű volt.

- Nem! – vágta rá és meghúzta a vodkás üveget. – Én iszok! – jelentette ki és lerakta a pultra. Rögtön nyúltam érte és a hátam mögé rejtettem.

- Feküdj le aludni! – mondtam higgadtan.

- Add má’ vissza! Minek parancsolgatsz?

- Talán, mert a barátnőd vagyok, és nem jó téged így látni!

- Én meg nem akarlak téged látni! – kiabált, aztán halkan folytatta, de nem elég halkan ahhoz, hogy ne halljam. – Persze, barátnő… de gyereket azt nem akar.

- Mi az, hogy nem akarok? MÉG nem akarok! Később lehet róla szó.

- Aha, talán lehet róla szó. Nem is akarsz! Én meg téged nem akarlak, ha nem lesz gyerekünk!

- Azt sem tudod, mit beszélsz, feküdj le! – mondtam nyugodt hangon. Szörnyen fájt, hogy ilyeneket vágott a fejemhez, de tudtam, hogy ez nem ő. Az az igazi Krisztián, aki olyan kedves volt, mikor meg voltam ijedve, hogy terhes vagyok, aki elviselte minden hisztimet. Ezt csak az alkohol hozza ki belőle. Ez nem ő…

Felé indultam, megfogtam az alkarját, hogy a szobájába vezessem, de könnyedén lerázta magáról a kezem, ahhoz viszont tökéletes alkalma volt, hogy visszaszerezze a vodkás üveget. Ezen már nagyon felhúztam magam, szóval a szobám felé siettem, és minden nálam hagyott dolgát átvittem a szobájába. Mikor az utolsó cuccokat pakoltam le, észrevettem valamit az íróasztalán. Egy kék-fekete csipkés tanga volt, alatta egy félbehajtott írólap. Remegő kezekkel fogtam meg az írólapot, amin csak 4 szó volt, mégis egy világ dőlt össze bennem.

 Jó volt veled, Édes!

Az alján egy nagy rózsaszín rúzslenyomat volt, az aláírás viszont hiányzott. Elfutott a méreg, felkaptam a papírt és a bugyit is és visszamentem a konyhába. Krisztián épp az arcát mosta vízzel, tekintete már kicsit tisztább volt és a vodkás üvegre is rákerült már a kupak. Mikor beléptem érdeklődő tekintettel nézett rám.

- Ezt megmagyaráznád? – kérdeztem remegő hangon. Még csak a bugyit mutattam fel, a papírlapot a hátam mögött tartottam. Közel álltam hozzá, hogy elsírjam magam.

- Biztos a szobámba került mosáskor – vonta meg a vállát.

- Krisztián, ez nem az enyém! Ahogy ez sem! – mutattam fel a „levelet” is. Mikor meglátta a rúzslenyomatot és az írást, elsápadt, én pedig letettem mindkettőt az asztalra és bezárkóztam a szobámba. Felhívtam Zoét, hogy nem megyek bulizni, nem mondtam, hogy miért, megígértem, hogy mindent megmagyarázok majd neki.

Feküdtem az ágyamban, csak forgolódtam, nem bírtam aludni. Éjfél körül kopogtak a szobám ajtaján, de nem reagáltam semmit.

- Niki, kérlek, engedj be! – kérlelt Krisztián, de nem válaszoltam. – Légy szíves! Hadd magyarázzam meg a történteket! – Magam sem tudom, miért, de kinyitottam az ajtót és beengedtem. Visszaültem az ágyamra, ő pedig az íróasztalom mellett lévő székre ült. Tekintete teljesen tiszta volt, gondolom aludt egyet, így elmúlt az alkohol hatása. Már nem a szürke póló volt rajta, hanem egy fekete hosszú ujjú póló és egy farmer.

- Én… szeretném, ha meghallgatnál. Utána szidhatsz, utálhatsz, úgy mint most, csak hadd mondjam el, mi történt! – nem válaszoltam, csak bólintottam egyet, mire ő belekezdett. – Mikor annyira örültél, hogy nem vagy terhes, én elszomorodtam. Tudom, hogy nem állunk még készen egy gyerekre, és még túl rövid ideje vagyunk együtt, de úgy éreztem, te nem is szeretnél egyáltalán gyereket. Ezért is nem melletted aludtam az éjjel. Aztán, mikor reggel beszéltünk nagyon elkeseredtem, pedig így visszagondolva neked volt igazad, de este is elég sokat ittam, és nem voltam teljesen magamnál. – tartott egy kis szünetet, vett egy mély levegőt, és folytatta. – Nagy hülyeséget csináltam és felhívtam a volt barátnőmet, Nettit. Mióta szakítottunk is tartjuk a kapcsolatot, és barátok vagyunk. Mondtam neki, hogy padlón vagyok, ő meg kapott az alkalmon és átjött. Csak egy rövid feszülős ruha volt rajta, és nagyon kérette magát, olyan volt, mint régen. Ráadásul szó szerint öntötte belém a piát… és én… megcsókoltam – mondta, és a kezébe temette az arcát. Nekem már folytak a könnyei, és azt hiszem, ő is közel állt ahhoz, hogy elsírja magát. – Ő persze többet akart, nem érdekelte, hogy tud rólad, de azt már nem hagytam. Nem történt köztünk több!

- De majdnem, igaz? Fogadni mernék, hogy az utolsó pillanatban állítottad le. Gondolom a bugyiját sem magának kellett levennie! – mondtam halkan, mire ő lehajtotta a fejét és bólintott.

- Ne haragudj, kérlek! – indult felém és a vállamra akarta tenni a kezét.

- Hagyj békén! – állítottam le, de befejezte a mozdulatot. – Nem érted? Tűnés! – ordítottam rá. Még mindig nem hagyott, ezért úgy kellett kilöknöm az ajtón. Zokogva ereszkedtem le a földre, és bár Krisz még sokáig dörömbölt, nem nyitottam ki. Egy idő után, mikor már kényelmetlen volt az ajtónak dőlve, átfeküdtem az ágyamra. Nagyon nehezen bírtam elaludni, pedig rám fért volna a pihenés, hiszen holnap jól kell kinéznem.