25. fejezet – Beautiful & Natural Modell Agency

- Úristen! Már rég a stúdióban kellene lennem! – bontakozott ki az ölelésemből Krisztián. Nyomott egy csókot a számra, aztán köszönés nélkül elment. Abban a pillanatban, hogy becsukódott az ajtó megcsörrent a telefonom. Ismeretlen szám volt.

- Halló?

- Jó napot kívánok! Farkasházi Marcell vagyok, Vass Nikolettet keresem! – szólt bele a telefonba egy vidám hang.

- Én vagyok! – mondtam.

- Remek! Tehát, mint már mondtam, Farkasházi Marcell vagyok, a Beautiful & Natural Modell Agency-től. Ez egy nem rég indult, de egyre csak feltörekvő modellügynökség. Az ország minden pontjáról modelleket keresünk különböző munkákra. Az SP klipben való szereplésed után úgy gondoljuk beillesz a csapatunkba, alkalmas lennél néhány munkára, itt főként fotózásokra gondolok. Lenne esetleg kedved és időd egy személyes találkozáshoz? – hadarta, a valószínűleg egy papírra írt szöveget. Érdekesen hangzott és elgondolkodtató volt. Egy hónappal ezelőtt rávágtam volna, hogy nem, de már megváltozott a véleményem. Irtó jól éreztem magam a forgatáson és a castingon is. Lenne munkám, keresnék pénzt, és még élvezném is.

- Öh… lenne! – mondtam végül. Egy találkozás még nem jelent semmit. Megbeszéljük a részleteket, aztán majd meglátom, hogy biztosan van-e kedvem hozzá.

- Nagyon jó! Budapesten laksz, igaz?

- Igen!

- Akkor… legyen a Mammut! Gyere holnap reggel tízre a Starbucks-ba! Iszunk egy kávét és megbeszéljük a részleteket, és ha minden jól megy, szerződést kötünk! – mondta vidáman és hangosan.

- Rendben, odamegyek!

- Akkor holnap találkozunk! És ne feledd: A szépségünk kulcsa a természetesség! – mondta, gondolom az ügynökség szlogenét és lerakta a telefont. Rögtön Krisztián számát kerestem, hogy elújságoljam neki, de nem vette fel. Megpróbáltam újra, akkor pedig kinyomott. Többet inkább nem próbálkoztam, értettem, hogy fontosabb dolga is van nálam.

Egész délután egyedül kuksoltam a lakásban és semmit nem csináltam. Hiányzott Krisztián. Este is egyedül feküdtem le aludni, és most nem éreztem éjjel sem, hogy bemászott volna mellém. Nem éreztem, hogy végigsimít a karomon, hogy átölel, vagy megpuszil. Reggel, mikor felébredtem, az ágy másik része, teljesen ugyanolyan üres és hideg volt, mint este. A szobájába mentem, ott feküdt az ágyán egy kispárnán, egy pléddel betakarózva. Látszott rajta, hogy fázik. Az ágyneműje az én szobámban volt, így át is mentem és ráterítettem Krisztiánra a takaróját. Egy pillanatra megrázkódott, aztán kinyitotta a szemét.

- Krisz… miért nem aludtál mellettem? – kérdeztem. Először rám nézett, majd elfordította a fejét, kereste a szavakat.

- Nem akartalak felébreszteni – suttogta.

- És eddig nem volt baj, ha felébresztettél? – kérdeztem idegesen. Tudtam, hogy hazudik, valami baja van, csak nem mondja el. Becsukta a szemét, és nem válaszolt. – Jól van, akkor én összeszedem magam és elmegyek, mivel találkozóm van a Mammutban. Mire hazajövök örülnék, ha abbahagynád a duzzogást és elmondanád, mi a bajod! – förmedtem rá és az ajtót magam mögött hangosan becsapva a fürdőbe mentem. Zuhanyoztam, hajat mostam, kivasaltam, fogat mostam. Mivel a természetesség is fontos ennél az ügynökségnél, csak egy kis alapozót és szempillaspirált használtam. Kiléptem a fürdőből, már a cipőmet és a kabátomat vettem, mikor kinyílt Krisztián szobájának az ajtaja és álmos szemekkel kilépett rajta. Nekidőlt a falnak és onnan kérdezte:

- Kivel lesz találkozód? – látszott rajta, hogy igazán érdekli, de nem válaszoltam, csak megráztam a fejem és kiléptem az ajtón. Nem akartam elmondani neki. Ha tegnap nem érdekelte, ma már én nem árulom el.

***

Rögtön kiszúrtam, hogy kit keresek, szinte teljesen így képzeltem el. Magas, vékony, húsz és harminc közötti férfi volt, barna hajjal, szolis bőrrel és szemüveggel. Arcán letörölhetetlen mosoly, fogai Colgate reklámba valóak.

- Helló, Niki! Ugye nem baj, hogy tegezlek? Tegezz te is nyugodtan! Csak Marcell! – köszöntött mosolyogva és adott két puszit. – Rendeltem neked egy Latte Machiato-t. Szereted?

- Persze! - mosolyogtam. Az a kedvencem. Leültünk egy félreeső asztalhoz és rögtön belevágott. Minél többet beszélt, annál jobban tetszett az egész. Elmondta, hogy nem rég alakult a cég és azért keresnek sok modellt, hogy minél több emberhez eljusson a híre. Egyenlőre még csak 2 modell kapott külföldi ajánlatot, de Magyarországon belül már egyre jobban terjed a híre. Mondta azt is, hogy a szerződésben nincsen benne, hogy mennyi időre kell náluk dolgoznom, tehát bármikor kiléphetek.

- Szóval? Szeretnéd megnézni a szerződést? – húzogatta a szemöldökét.

- Igen. Elolvasnám! – mosolyogtam. Oda is adta, és teljesen az volt benne, amit elmondott. Az apró betűs részben sem volt semmi buktató, így perceken belül rákerült az aláírásom. Az első fotózás részleteit már meg is beszéltük. Kedden, nyolc órára várnak a stúdióban, hogy elkészítsék a portfoliómat.   

/A modellügynökség a szlogennel együtt kitaláció. Köszönet érte Fanninak :) <3/