8. fejezet – A csók

- Már megint bulizni mész? – kérdezte péntek este Krisztián, mikor meglátta, hogy készülődök.

- Minden pénteken szoktam menni, van, amikor szombaton is – magyaráztam és lenyeltem a szúrós megjegyzésem, miszerint neki ahhoz semmi köze. Igyekeztem tényleg megváltozni és kedvesebb lenni, de néha tényleg nagyon kiakasztott. Össze-vissza szórva hagyta a ruháit, többször megette a kajámat, hangoskodott a barátaival, vagy a folyamatos zenélése miatt nem tudtam aludni. Viszont egyre jobban türtőztettem magam, és már szinte egyáltalán nem veszekedtünk.

- Hová mész?

- Ide a sarki pub-ba.

- Tényleg? Lehet, hogy összefutunk, Tomikáékkal kimegyünk lazulni egyet! – mondta, közben meghallottuk a kapucsengő hangját. Krisztián beengedte az épp említett Tamást, aki két puszival köszöntött. Eléggé meglepődtem, hiszen még csak egyszer találkoztunk.

- Hú, Niki, de jól nézel ki! – nézett rajtam végig elismerően.

- Köszi, de most már szemeket le rólam! – mondtam hülyéskedve. Nevetett egyet, aztán bement Krisztián után a szobába. Én a fürdő felé vettem az irányt, hogy még egyszer leellenőrizzem a kinézetemet. Meg voltam magammal elégedve, pedig ritka az ilyen. A lilás fekete simulós szatén miniruha kiemelte az alakomat, a fekete pár centis sarkú cipő nagyon jól nézett ki a lábamon, és még kényelmes is volt. Hajamat copfba fogtam, a frufrumat pedig púposra feltűztem a fejem tetejére. Sminkből szokás szerint a füstöset választottam, azonban a feketéhez hozzácsempésztem egy kis lilát is. Megelégedve léptem ki a fürdőből és a kabátomat vettem fel, mikor megjelentek a fiúk.

- Ha vársz egy kicsit, akkor mehetünk együtt – ajánlotta fel Tamás, én pedig elfogadtam. Nem szeretek sötétben egyedül sétálni, bár a klub tőlünk csak 5 percnyire van gyalog.  

Mikor odaértünk rögtön a bárpult felé indultam, de Tomi és Krisztián két oldalról megfogták a kezem és a VIP szekció felé húztak. Nagyon sokat jártam ide, de a VIP részben még soha nem voltam. Teljesen máshogy nézett ki. A kényelmetlen székek helyett itt bőrfotelek és kanapék voltak, a fehér összekarcolt asztalok helyett, hol kisebb, hol nagyobb fekete, szinte használatlannak tűnő asztalokon voltak az italok. A fotelokon nagyrészt ismert sztárok, Krisztián rögtön a kezembe nyomott egy koktélt, és Bencéék asztalához vezettek.

- Hello haver! – pacsiztak le Bencével, Lolát pedig két puszival üdvözölték.

- Ő itt Niki, Kölyök lakótársa – mutatott be Tomika, miközben a koktélomat szürcsöltem, és a ’Kölyök’ megnevezés hatására majdnem ki is köptem.

- Kölyök? – néztem nevetve Krisztiánra, aki szégyenlősen elfordult.

Bence mellé ültem le és szinte rögtön beszélgetni kezdtünk. Nagyon kedves srác és szinte minden témáról lehetett vele beszélgetni. Meg persze a kinézete sem hátrányos. Tamás Lolával beszélgetett, Krisztián pedig csendben ült és Bencét meg engem nézett, közben már a sokadik pohár piáját itta.

- Nem táncolunk Niki? – kérdezte hirtelen. Bólintottam és a tánctér felé mentünk. Mindketten elmosolyodtunk, mikor a DJ pont a Halenda remixelt verzióját kezdte játszani. Végigtáncoltuk az egész számot, és meglepődtem, hogy ennyire jól táncolt, valamiért nem néztem ki belőle. A végére már nagyon közel voltunk egymáshoz, testünk többször összeért, a kezemet is többször megfogta. Mikor vége lett a számnak az asztal felé indultam, de Krisztián elkapta a kezem és magához rántott. Kezét a derekamra rakta és mélyen a szemembe nézett. 

Egy darabig csak így álltunk, aztán ő lépett. Arcát egyre közelebb tolta az enyémhez, míg végül összeért a szánk. Először visszacsókoltam, majd mikor eljutott a tudatomig, hogy mit csinálunk, ellöktem magamtól és a kabátomat felvéve kirohantam, egyenesen haza. Krisztián egy darabig még jött utánam, aztán visszament a klubba. Otthon egyből a fürdőbe mentem és vettem egy forró zuhanyt. Pizsamába, pattogatott kukoricával és kólával a kezemben ültem le a nappaliban a kanapéra és bekapcsoltam a tévét, hogy eltereljem a gondolataimat. Family Guy-t kezdtem el nézni, aminek a poénjain jókat kuncogtam és szinte elfelejtve az este történteket, mosollyal az arcomon aludtam el. Az álmom viszont nem hagyta, hogy elfelejtsem. Újra a klubban voltam, Krisztiánnal táncoltam. A végén megcsókolt, én pedig hiába ellenkeztem, nem tudtam eltolni magamtól. Már folytak a könnyeim, de nem engedett el.

Kipattantak a szemeim és lihegve bámultam a plafont. Csak álom volt. A Nap már felkelt és bevilágította az egész szobát. A tévé ki volt kapcsolva, én pedig egy pokróccal voltam betakarva. Ezek szerint Krisztián észrevette, hogy elaludtam a kanapén. Ez nagyon aranyos volt tőle, ezért úgy döntöttem, meglepem egy reggelivel. Már felöltözve lépkedtem a konyhába, ahol nagy meglepetésemre a konyhaasztalnál ült előtte két szendviccsel.

- Jó reggelt! Készítettem neked reggelit – mutatott a szenyákra mosolyogva.

- De jó, köszönöm! – hálálkodtam és nekiálltam enni.

- Azt hiszem beszélnünk kellene – mondta halkan. Éreztem, hogy valami lesz, nem szokása csak úgy reggelit készíteni.

- Hallgatlak! – mondtam semlegesen és vártam, hogy beszéljen, de pár percig ült és csak a kezét bámulta, majd vett egy mély levegőt és belekezdett:

- Mikor először megláttalak, már akkor megtetszettél, de először azt hittem semmi esélyem nálad, hisz mindenbe belekötöttél. Aztán mikor megnyíltál előttem és beszélgettünk, megint reménykedni kezdtem… - beszélt még mindig a kezét nézve, végül rám nézett. – Én többet szeretnék tőled, Niki, de úgy látom ez lehetetlen a részedről – mondta szomorúan. Nem válaszoltam, csak a tányéron lévő szendvics maradékot néztem. Az étvágyam teljesen elment, megszólalni nem tudtam, ő pedig megunta és elment. Össze voltam zavarodva elég rendesen, nem értettem semmit, és azt sem tudtam, hogy mit akarok. Ki akartam szaladni a világból és érzelmek nélkül tovább élni.