15. fejezet – Te vagy aki…

Reggel morcosan ébredtem fel, pedig semmi okom nem volt rá, mivel megbeszéltük a dolgokat Krisztiánnal és én leszek a klipjének a szereplője. Már letárgyalta mindenkivel, jövő héten forgatunk. Mivel három helyszín lesz, három napos lesz a forgatás.

Elég borús idő volt, semmihez nem volt kedvem, ezért úgy döntöttem bekapcsolom a laptopomat, és megnézem, kinek hiányoztam a közösségi oldalakon. Twitteren elég sok eseményem volt, gyorsan visszaírtam mindenkinek, hogy élek és virulok, köszönöm az aggódást. Aztán a keresőbe kattintottam és beírtam, hogy ’ederkrisztian’. Sok barátom követte, így tudtam, hogy ez a twitterneve, de én soha nem követtem, különösebben nem érdekelt, hogy mi van vele, ez persze már megváltozott.  Miután rányomtam a kis ’Követem’ gombra, a bejegyzéseit kezdtem olvasgatni. Voltak idézetek, infók, néha csak egy smiley-t írt ki, volt, hogy azt, épp mit csinál és elég sok képet posztolt. A képeket kezdtem nézegetni, és mikor az elsőre kattintottam nagyon megdöbbentem. Az egyik tegnap készült kép volt az, rólam. A régebbi képeket kezdtem nézegetni és egyre mérgesebb lettem. Volt egy, amint épp alszom, úgy fényképezett le az ajtóból, volt olyan is, amin háttal állok és épp bulizni indultam a ruhámat tekintve. A fél twittere rólam szólt. A képek alatt a tinilányok válaszait nézegettem. ’Ő kicsoda?’ ’Csak nem a barátnőd?’ és ezekhez hasonló kérdéseket rakott fel mindenki. Felpattantam a székről és Krisztián szobájába mentem. Az ajtót idegesen belöktem, a retusáló Krisztián pedig érdeklődve nézett rám.

- Mégis hogy képzeled, hogy a beleegyezésem nélkül képeket posztolgatsz rólam? – szegeztem hozzá a kérdést. Először egy kicsit elsápadt, majd válaszolt.

- Nem tudtam, hogy nem szeretnéd.

- Esetleg akkor meg kellene kérdezni, nem gondolod? – kiabáltam tovább magamból kikelve.

- Ne haragudj, nem hittem, hogy ennyire kiakadsz miatta… - hajtotta le a fejét.

- Hát ezt jól elrontottad! Választhatsz mást a klipedbe, mert hogy én nem forgatok veled az biztos! – Visszarohantam a szobámba, Krisztián pedig nem hagyta magát, és utánam jött.

- Nehogy már ez olyan nagy baj legyen! Kérlek, ne haragudj rám! – nézett rám könyörgően. A szemeiben tényleg látszott, hogy megbánta, de akkor is a megkérdezésem nélkül rakott fel rólam képeket, és ez nekem nagyon nem tetszett. Nem válaszoltam semmit, csak hátat fordítottam, ő pedig lehajtott fejjel kiment a szobámból. Becsapta maga mögött az ajtót, de pont hallottam még, ahogy a szobájába beérve elkiáltotta magát. A rohadt életbe!

***

Az egész délutánt a szobámba töltöttem, csak akkor mentem ki, mikor hallottam, hogy Krisztián elhagyta a lakást. A konyhába mentem, mivel egész nap nem ettem és már nagyon éhes voltam. A konyhába érve nagyon meglepődtem, ugyanis az asztalon egy csirkés cézár saláta volt és egy cetli, rajta három szóval: Te vagy aki…

A papír jutott eszembe, amit egyik nap a szobájába találtam. Úgy éreztem, van valami jelentése, de nem tudtam, hogy mi lehet az. Nekiálltam a salátának, közben eszembe jutott valami…

Rögtön a gép felé mentem, ami még be volt kapcsolva. A youtube-ot nyitottam meg és a keresőbe beírtam: 

SP – Te vagy aki…

Az első találatot néztem: spmadafaka | 1 órával ezelőtt | 301 megtekintés

Rákattintottam és a leírást néztem, amibe csak ennyi volt írva: Ne haragudj <3

Elmosolyogtam, és azonnal eltűnt a haragom. A szám már betöltött, miközben hallgattam, elkezdtem sírni.

Te vagy aki félt

Te vagy aki véd

Te vagy aki vigyáz rám,

Akkor is ha nem akarsz

Hisz te vagy aki vár,

Ha senkim sincs már

Ha nem találok másokat,

Akkor is betakarsz

Megkötve engednél szabadon,

Sohasem úgy, ahogy akarom

Mesélnék újra csak alkalom nincs rá

Nem lesz más, ki velem marad

Hiszen a társam csak te vagy,

Kiben bíztam rég

Nem lesz más, ki velem marad

Hiszen a társam csak te vagy,

Kiben bíztam rég

Feladom, ha nem tudom, hogy van-e a ki vár

Feladom, ha nincsen aki értem kiabál,

Feladom, ha nem találok új célokat, talán épp holnap

Feladom, ha nem tudom, hogy van-e a ki vár

Feladom, ha nincsen aki értem kiabál,

Feladom, ha nem találok új célokat, talán épp holnap…

Már folytak a könnyeim, de mosolyogtam. Gyönyörű volt ez a dal, és annyira jó volt, hogy Krisztián ezt így mutatta meg. A telefonomért nyúltam és bepötyögtem egy SMS-t: Gyere haza! Elküldtem Krisztiánnak és nagyon csodálkoztam, mikor pár másodpercen belül kinyílt az ajtó. Az ágyamon ültem, ő pedig mikor meglátta, hogy folynak a könnyeim elsápadt és odajött hozzám.

- Niki, mi a baj? – ölelt át.

- Én rájöttem valamire…

- Mire? – kérdezte meglepetten.

- Szeretlek! – válaszoltam és én is átöleltem. Egy darabig csak ült és nézett maga elé, aztán elkezdte simogatni a hátam.

- Én is szeretlek! – mondta. Felnéztem rá, ő letörölte a könnyeimet az arcomról és megcsókolt. Belemosolyogtam a csókba, azt akartam, hogy ez a pillanat soha ne érjen véget. 

---------------------------------------------------------------------------------

Zene: