14. fejezet – A Casting

Este próbáltam fent maradni, hogy Krisztiánnak is elmesélhessem, mi történt, de tizenegykor már meguntam és inkább lefeküdtem aludni.

Reggel hétkor kialvatlanul ébredtem, nem szoktam meg, hogy ennyire korán kelek. Gyorsan elmentem zuhanyozni és hajat mosni, majd megszárítottam és begöndörítettem. Feltettem egy kis natúr sminket és a szekrényem elé álltam. Akkor jutott eszembe, hogy nem beszéltük meg, milyen ruha legyen rajtam, így fogalmam sem volt, hogy mit vegyek fel. Pár percig csak bámultam a ruháimat, aztán úgy döntöttem, egy sima, stílusomhoz illő ruhát veszek fel, így egy csőfarmerre és egy barna felsőre esett a választásom. Hozzá egy szintén barna magas sarkú cipőt és az újonnan vásárolt szövetkabátomat választottam, mivel az idő egyre hűvösebb lett, így a novemberhez közeledve. Indulás előtt még utoljára belenéztem a tükörbe és igazság szerint meg voltam elégedve a látvánnyal, úgy éreztem, tényleg van esélyem. Negyed nyolckor indultam el, és metróval fél óra alatt oda is értem a megadott címhez. Párszor már jártam arra, de ahhoz képest, hogy nem voltam túl ismerős a környéken, egészen könnyen odataláltam. A váróhelyiségben három lány ült, mind külön-külön fotelban. Az egyik lány szőke, a másik kettő barna hajú volt, tökéletes alakkal, és minimum 175 cm magassággal. Modelleknek tűntek. Végignéztem magamon és nyeltem egy nagyot. Az alakom közel sem volt tökéletes, a 173 centimmel úgy éreztem semmi esélyem sincs. Fel akartam adni, elmenni és úgy tenni, mintha ott sem lettem volna, de ekkor kinyílt az egyik ajtó és egy 25 év körüli pasi lépett ki a Mammutban megismert szőke nővel.

- Szóval azért vagyunk itt, hogy kiválasszuk a „Maradnék” című számból készülő videoklip női főszereplőjét. Egy előválogatáson már túl vagyunk, így maradtatok ti négyen. Egyesével fogunk behívni titeket, beszélgetünk egy kicsit és készítünk pár fotót, meg videót. Sajnos a „művész úr” nem tudott eljönni, így elküldjük neki az anyagokat, és holnap mindenkit értesítünk telefonon az eredményről – magyarázta.

- Akkor kezdjük Csonka Boglárkával! – vette át a szót a nő és az egyik barna hajú lánnyal kiegészülve beléptek a stúdióba, ránk pedig kínos csend telepedett. Nem tudom mennyi idő után aztán kinyílt az ajtó és kikiabáltak:

- Vass Nikolett jöhet!

Beléptem a stúdióba és a terem végén lévő dolgozóasztal felé mentem.

- Szia, Niki! Én Kovács Bálint vagyok, ő Vermes Orsolya – mondta mosolyogva a srác, aki az asztal mögött ült. – Foglalj helyet! – Leültem, és rögtön kérdezgetni kezdett, először teljesen hétköznapi dolgokról, például, hogy hány éves vagyok, van-e családom, testvérem, miért lakok Pesten, mi az iskolai végzettségem stb. majd rátért a fontosabb dolgokra.

- Van valami színészi tapasztalatod, vagy esetleg modellkedtél?

- Hát nem sok minden. Még 16 évesen részt vettem egy szépségversenyen, akkor lett portfolió csinálva, és azt hiszem ennyi – mondtam kicsit szégyenlősen.

- Az eredményt megkérdezhetem?

- Országos második lettem – mondtam, ő pedig elismerően csóválta a fejét.

- Az szép. Akkor kezdjünk is neki, először csinálok pár fotót, aztán majd meglátjuk – kacsintott és a már szépen bevilágított helyre mentünk. Leültem az odakészített székre, ő pedig elkezdett kattintgatni a fényképezőgéppel.  

– Nagyon jó, akkor most állj fel így! – pózolt féloldalasan, én meg beálltam ugyanúgy, mint ő. – Hihetetlen, hogy kezdő vagy, úgy mozogsz a fényképező előtt, mint aki évek óta ezt csinálja. – Elmosolyodtam, ő pedig lőtt még pár mosolygós képet. – Oké, most jöhetnek a videók. Először csak állj ott és bámulj… mondjuk oda, de érzéssel! – mutatott a fehér falon egy pontra. Nem tudtam, hogy kell érzéssel bámulni, így csak néztem, mintha valami nagyon érdekes dolgot látnék. Körülbelül 10 másodpercig videózott, aztán adta a következő instrukciót.

- Most ülj le és nézz lefelé szomorúan, majd nézz oda, mintha egy pasi lenne ott, de végig maradj szomorú! – Néhány másodperc alatt megcsináltuk ezt is, majd megadtam a telefonszámom, elbúcsúztunk és elindultam. A lakásom helyett Zoé lakása felé mentem, aki megkért, hogy a casting után feltétlenül menjek fel hozzá. Ebédelni elugrottunk a McDonald’s-ba, amúgy az egész délutánt nála töltöttem. Elmeséltem neki, mi történt a válogatáson és ő is mesélt néhány dolgot. Hat órakor indultam el, hét óra körül már a cipőmet vettem le az előszobában. A lakásban néma csend volt, azt gondoltam, hogy Krisztián nincs otthon, egészen addig, míg hirtelen meg nem szólalt mögöttem.

- Szia Niki! – mosolygott én pedig alig bírtam megállni a lábamon, úgy megijedtem.

- Úristen, a szívbajt hoztad rám!

- Ne haragudj! Segítesz nekem? Ki kéne választani egy lányt a klipemhez!

- Persze! – mosolyogtam. Krisz odavitt az asztalához még egy széket, majd miután kényelembe helyeztük magunkat, megnyitott a „videók” mappát és a „VN” nevű videóra kattintott. Döbbenten néztük mindketten a monitort, amin először a semmibe nézek, majd szomorúan lehajtom a fejem. ÉN. Mikor vége lett Krisztián, még mindig döbbenten rám nézett és megkérdezte:

- Niki, te mit kerestél a castingon?

- Na nee! Ez a te kliped lesz? A menedzsered hívott el, hogy olyan lányokat keresnek, mint én, de azt nem mondta, hogy a te kliped lesz!

- Szóval találkoztál Orsival? – nézett rám érdeklődve.

- Aha! Nézd a dolog jó oldalát, már csak három lány közül kell választani!

- Ezt hogy érted? – kérdezte.

- Hát nem hiszem, hogy pont velem akarsz klipet forgatni!

- Én csak veled akarok! – válaszolta és egyre közelebb jött hozzám. A homlokunk összeért és mélyen egymás szemébe néztünk. Mikor a szája már csak pár centire volt az enyémtől elmosolyodott és ismét a monitorra szegezte a szemeit.