13. fejezet – Munkaajánlat

Délelőtt, mikor felébredtem rögtön Krisztián szobájába mentem, de már nem volt otthon. Teljesen rá vallott, hogy még meg sem gyógyult teljesen, de már dolgozik. Nem tudtam mit kezdeni magammal, ezért nekiálltam takarítani. A konyha, a nappali és a saját szobám után Krisztiánét sem kíméltem. Szörnyű rendetlenség uralkodott, már nem bírtam nézni. Az ágyneműje össze-vissza hevert, azt rendbe raktam, a sarokba szórt szennyest a kimostam, majd tisztán, vasalva raktam őket az ágyára. A papírok még mindig a szobában mindenfelé szétdobálva voltak, azokat összeszedtem, de egyet sem dobtam ki, hátha kellenek még neki. Mikor az íróasztalára raktam, megakadt az egyiken a szemem. Össze volt gyűrve, de a tetején nagy, nyomtatott betűkkel a nevemet láttam meg.

NIKI

Alatta összefüggéstelenül szavak és mondat töredékek.

Te vagy aki…

                        félt

                        véd

                        vár

                        vigyáz rám

                        ha nem találok mást, akkor is betakarsz

Az egészet egy nagy X-szel áthúzta, kivéve a lap legalján lévő mondatot: Nem lesz más, ki velem marad, hiszen a társam csak te vagy, kiben bíztam…

Fogtam a lapot és gyorsan a zsebembe tömtem. Nem voltam benne biztos, hogy én vagyok az a Niki, hisz elég gyakori név, mégis elmosolyodtam. Hiába tudtam, hogy közel sem biztos, hogy nekem szól, mégis éreztem, hogy el kell raknom. Nem akartam magamnak bevallani, de a lelkem mélyén reméltem, hogy nekem írta.

Kivittem még a mosatlan poharakat és tányérokat, majd gyorsan elmosolyodtam. Mivel nem tudtam, hogy mit csináljak, elmentem vásárolni az esti bulira. Hívtam Zoét is, de sajnos sokat kellett tanulnia, így nem tudott jönni. Egy óra vásárlás után már szatyrokkal a kezemben sétálgattam a butikok között. Vettem egy szövetkabátot és egy felsőt a Bershkában és egy őszi cipőt a Humanic-ban. Mivel nem ettem ebédet a KFC-be mentem, és már a B-Smartomat eszegettem, mikor megláttam, hogy egy magas szőke hajú nő rám mutat és súgott valamit a mellette álló férfinek. Egy darabig még sugdolóztak, aztán a nő elindult felém.

- Szia, az én nevem… - mutatkozott be, de annyira hadart, hogy nem értettem a nevét. Én is bemutatkoztam, ő pedig leült a velem szemben lévő székre és úgy magyarázott tovább. – Holnap castingolunk egy kliphez, és pont ilyen típusú lányokat keresünk, mint te. Lenne hozzá kedved? – kérdezte lelkesen. Én? Egy klipben? Érdekes ötletnek tűnt, de tetszett. Mindig is szerettem szerepelni, de sosem vettem túl komolyan.

- Hát… végül is lenne.

- Remek! – mondta diadalittasan és elővett egy tollat és egy papírt, majd elkezdett körmölni. – Itt a cím, holnap kilencre legyél ott, ha van portfoliód, hozd el, de ha nincs az sem baj! Akkor holnap találkozunk! Szia! – köszönt el, és eltűnt a tömegbe. Először furcsa ötletnek tűnt egy klipszereplés, de egyre jobban kezdett érdekelni és már tényleg akartam a munkát. Már épp indulni készültem, mikor megcsörrent a telefonom. Zoé volt az. Gyors felvettem és visszaültem a székre.

- Szia! Na mizu?

- Szia! Gondoltam felhívlak, mert unatkozom. Hogy vagy? – kérdezte nevetve.

- Jaj, képzeld, itt ülök a Mammutba… - kezdtem és elmeséltem neki az előbb történteket.

- És kinek a klipje lesz? – kérdezte, mikor befejeztem.

- Ööh… azt nem is mondta. De mindegy, a lényeg az, hogy lehet kapok egy kis munkát!

- Nem is tudom. Kicsit sandít a dolog. Nem hiszem, hogy plázákban szoktak lányokat keresni. Mi van, ha átverés az egész? – aggódott.

- Ugyan, biztos, hogy nem. A csaj jó fej volt, ráadásul nő, nem is valami pedofilnak tűnő pasi – legyintettem.

- De biztos, hogy nem lesz ebből baj? – aggodalmaskodott tovább.

- Nyugi, nem lesz gáz! Elmegyek, azt majd kiderül. Remélem, engem választanak majd!

- Szurkolok – mondta cseppet sem lelkesen. Még mindig nem hitte el, hogy nem lesz semmi baj, nem értem, miért parázott ennyire, de ő tudja. Én csak azt tudom, hogy elmegyek a castingra, és azon leszek, hogy engem válasszanak.