10. fejezet – Előtted az út

A lakásba belépve rögtön meghallottam a szintetizátor hangját, így tudtam, hogy Krisztián itthon van. Átfutott az agyamon, hogy csak holnap kellene elmondanom neki, mert már elég késő volt, de mégis úgy döntöttem, jobb túlesni rajta hamarabb.

A szobájához mentem, a kezem már a kilincsen volt, de nem bírtam lenyomni, csak álltam és hallgattam Krisz játékát. Ugyanazt a dallamot játszotta többször egymás után, de néha változtatott benne egy-egy hangot, amiből rájöttem, hogy zenét ír. Dúdolt is rá, és mikor épp menni készültem, elkezdett énekelni.

„Ez egy fontos választás, meg kell, hogy értsed,

Ha tudod, mit akarsz, ha tudod, merre tarts

Hát fel kell, hogy ébredj,

Hisz a fontos döntések várnak még rád”

Elakadt a lélegzetem. Soha nem hallottam még énekelni, egy régi számát hallottam csak, utána minden hozzá kapcsolódó dolgot messze elkerültem. Azóta rengeteget fejlődött és teljesen megfogott ez a négy sor. Földbe gyökerezett lábakkal álltam az ajtaja előtt, mikor az hirtelen kinyílt és megjelent Krisztián.

- Niki? – nézett rám meglepődve. – Hát te meg mit álldogálsz az ajtóm előtt? – nevetett. Nem tudtam válaszolni, még mindig a dal hatása alatt voltam. – Minden oké?

- Persze! Öh… beszélni akarok veled!

- Rendben, én is veled! – mondta és félreállt az ajtóból, hogy be tudjak menni. Leültem az ágya szélére, ő pedig szorosan mellém ült.

- Kezd te! – kértem mosolyogva. Kíváncsi voltam, mit akar mondani.

- Hát, bocsánatot akarok kérni, hogy reggel úgy elrohantam szó nélkül. Össze voltam zavarodva…

- Semmi baj! – mondtam és vártam, hogy folytassa, de már csendben maradt. – Gondolkoztam azon, amit reggel mondtál, és azt hiszem, tudom, mit akarok – Kezdtem bele, Krisztián pedig érdeklődő tekintettel nézett rám. – Én szeretek veled lenni, imádok minden percet, amit veled töltök el, és nem gondoltam, hogy valaha is ennyire kötődni fogok valakihez, mint hozzád, de szerintem mindent elrontanánk, ha több lenne köztünk!

- Tudod, én is gondolkoztam, és pontosan ezt gondolom én is. Persze, ez nem azt jelenti, hogy nem gondoltam komolyan, amit reggel mondtam, csak nem kell elsietni a dolgokat – magyarázta, látva a csodálkozó tekintetemet.

- Teljesen egyet értek! – mondtam mosolyogva. Nagyon féltem, hogy mi lesz, hogyha elutasítom, talán vége a barátságunknak, de arra nem gondoltam, hogy ennyire könnyű lesz. Felálltam és elindultam kifelé, de az ajtó előtt még visszafordultam. – És ne gondold azt, hogy én nem szeretném, mert ha egyszer esetleg úgy alakulna, akkor részemről nem lesz akadálya, de még nem most… - mondtam elpirulva, ő pedig rám mosolygott.

- Ennek örülök – ismét elindultam, de megint visszafordultam hozzá. Elnevette magát, és végigdőlt az ágyon.

- Mit játszottál az előbb? Mielőtt nekiálltunk beszélgetni.

- Egy számot az új lemezről, decemberben fog megjelenni. Kíváncsi vagy rá? – kérdezte.

- Persze! Nagyon.

- Gyere! Bár még nincs sok minden meg belőle, csak a refrén, meg az a rész, amit már hallottál – magyarázta és egy széket vitt a szintetizátor mellé. Leültem rá, ő pedig leült a másik, már ott lévő székre és elkezdett énekelni.

„Előtted az út, nem számít a múlt,

Ne keresd a hibát mindenben.

Bárhogy alakul, hinned kell, hogy újra bízz bennem

Előtted az út, nem számít a múlt

Ne keresd a hibát mindenben.

Bárhogy alakul, hinned kell, hogy újra bízz bennem”

- Ez nagyon szép! – mondtam lenyűgözve.

- Majd kapsz egy dedikált példányt a lemezből! – nevetett fel.

- Hú, lesz SP autogramom? Ááá alig várom! – kiabáltam lelkesen, és együtt nevettünk.

- De többet nem mutatok, mert az úgy nem buli.

- Gonosz vagy! – mondtam, és úgy csináltam, mintha megsértődtem volna.

- Naa, ne haragudj! – nézett rám kiskutya szemekkel és átölelt.

- Már értem, miért Kölyök a beceneved. Olyan kölyökkutya szemeket nem láttam még mástól, mint tőled! – Felálltam és már tényleg elindultam kifelé, de az ajtóból még visszaszóltam. – Jó éjt Kölyök!

- Neked is jó éjt Niki! – mondta a fejét csóválva.